Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
124 VAJDA LÁSZLÓ Ez nem jelenti, hogy hazug lett volna. Ellenkezőleg nemcsak élesszemű megfigyelő és kitűnő elbeszélő volt (gondoljunk csak a hun udvar méltán híressé lett leírására!),10 0 hanem -— a legtöbb bizánci autorra jellemző határok között10 1 — túlnyomóan megbízható, kritikus történetíró is.10 2 A tárgyalt jelentés esetében nem kétséges, hogy a saragurok, ogurok („urogok") és onogurok, akiket más forrásokból is ismerünk,10 3 463 körül követséget küldtek Bizáncba; a császári ajándékok említése valószínűleg azt jelenti, hogy Bizánc őket is beépítette a birodalom határán kívül lakó, meghatározott évi „ajándékok" ellenében hűségre kötelezett barbár segédnépek rendszerébe.10 4 Az akatir, szabir és avar (abaroi, abaris) népnevek előfordulnak más forrásokban is, és — ha a Priskos-jelentésben e nevek alatt említett csoportok lokalizálása és ethnikai mibenléte vitatott is10 5 — semmiképpen sem lehetnek merő kitalálások. Még azt is feltehetjük, hogy a saragur-szövetség küldöttei különböző elmúlt háborúkról meséltek (a láncreakció felhasználása nélkül); az akatirok elleni háborúik pl., amelyek szerepe a nép-eltolódásokhoz vezető győzelmek és vereségek sorozatában a koncepciónak nem felelnek meg egészen,10 6 néhány évvel később más események kapcsán említődnek.10 7 Bizonytalan ellenben, hogy a küldöttek a szabirokról és avarokról is beszéltek-e; lehetséges, hogy e ponttól kezdve Priskos tudós kombinációjával kell számolnunk. Ez után pedig egy sor Bizáncban ismert népnevet (talán viselőik földrajzi helyzete alapján) beépített egy dinamikus rendszerbe — a Herodotosnál talált modellnek megfelelően. Ezzel nem vétett korának historiográfiai ethikája ellen — éppoly kevéssé, mint azzal, hogy a hunokat tudós archaizáló modorban szkytháknak nevezte. Azzal, hogy művét egy a klasszikus irodalomból vett, felettébb szemléletes képpel gazdagította, szolgai másolóvá sem lett. Sokat mond például, hogy ott, ahol Herodotos a hyperboreosok kapcsán (IV 13) nem az Okeanosról, hanem egyszerűen tengerről (thalassa) szól, Priskos az „Okeanos-menti" kifejezést (parokeanitis akte) használja. Herodotos ugyanis tagadja az Okeanos-folyó létét, amely állítólag exakt köralakban folyik a Föld-körül;108 következetesen járt el tehát, amikor az Okeanos fogalmát a kozmográfiailag semleges „tenger" köznévvel helyettesítette. Másként járt el Priskos: mivel a hyperboreosok nevét — talán esetleges pogány asszociációkat elkerülendő? — elhagyta, olvasói „a tenger menti népek" megjelölés alatt a legkülönbözőbb népekre gondolhattak volna Mivel azonban a Földet körülvevő Okeanos a bizánci időkben általánosan elfogadott tantétel volt10 9 az Okeanosra való utalással sikerült Priskosnak a hyperboreosok megnevezése nélkül is kifejeznie, hogy a Föld szélének lakóiról van szó. — A több tudományos nemzedéket foglalkoztató viták arról, hogy melyik tengert értette Priskos az Okeanos név alatt (sarkalatos pontja az állítólagos népvándorlások földrajzi rekonstrukciójának),11 0 a cél mellett vezettek el tehát: Priskos nem a Csendes-óceánra, nem is az Északi Jeges-tengerre gondolt (amúgy sem tudhatott sokat Kelet- és Észak-Ázsiáról), de nem is a Káspi-tengert vagy a Balchas-tavat értette, hanem pontosan azt, amit ki is mondott: az Okeanost, amelynek említése a kor képzett emberének tudomására hozta, hogy a népvándorlások láncolata egészen a Föld széléig követhető vissza.
