Századok – 1995

Tanulmányok - Gunst Péter: Az Osztrák–Magyar Monarchia mezőgazdasága a századfordulón VI/1219

1228 GUNST PÉTER nalak kiépülése volt az egyik alapvető változás, amely a birodalom egységes piaccá, gazdasági egységgé alakulását elősegítette, illetve felgyorsította. A másik egy gazdaságpolitikai intézkedés volt: 1850. október l-jén rendeletileg megszüntették a vámhatárt az örökös tartományok és Magyarország között. Az osztrák-magyar gazdasági viszonyrendszer ezzel az intézkedéssel új alapokra helyeződött. Nem csupán egy, a gazdasági fejlődést fékező technikai eszközt iktattak ki, hanem minőségileg új helyzet jött létre. Ausztria-Magyarország közös és egységes vámterületté lett, ami egészen 1918-ig fennmaradt. A közös vámterület azt jelentette, hogy az örökös tartományok és Magyarország egységes vámterületet képezett, amelyet más államok felé közös vámvonal védett. A vámszabályzat egységes volt. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül semmiféle belső vám vagy vámilleték nem létezett. Egyidejűleg megszűntek azok az egyéb rendszabályok (kiviteli korlátozás stb.) is, amelyek korábban sok sérelmet jelentettek a magyar mezőgazdaság számára. Az egységes vámterület és a keretei között érvényesülő liberális gazdaságpolitika következtében a gazdaságnak azok az ágai, amelyek abszolút (tehát világpiaci), vagy relatív (csupán a monarchiai piacon érvényesülő) komparatív előnyökkel rendelkeztek, az átlagosnál nyereségesebbnek bizonyultak, kitűnően érvényesülhettek a másik fél piacain is. A vámhatárok lebontásával, a birodalom közös vámterületként működésével létrejöttek azok a feltételek, amelyek lehetővé tették az egyes körzetekben a leggazdaságosabb beruházások megvalósítását. Ez természetesen nem csupán előnyöket jelentett a birodalmat alkotó egyes régiók számára, hanem hátrányokat is. A gazdasági törvényszerűségek szabad érvényesülése azt jelentette, hogy az üj helyzetben óriási lehetőségekhez jutott a magyar mezőgazdaság, amelynek termékei számára az örökös tartományok iparilag fejlett körzetei, Ausztria, Cseh- és Morvaország szinte korlátlan elhelyezési lehetőségeket biztosítottak, s hasonló előnyöket élvezett az osztrák és a cseh-morva iparvidék ipara, mely előtt megnyíltak a magyar piacok. Nem volt arról szó, hogy teljes mértékben megszűntek volna az osztrák-cseh mezőgazdaság, vagy az ipar lehetőségei, csupán hogy mind a mezőgazdaságban, mind az iparban az egyes régiókban a komparatív előnyökkel rendelkező ágazatok indultak gyors fejlődésnek, más ágazatok viszont visszamaradtak. A magyar mezőgazdaság tömegtermékei, egyes ágazatai egyértelműen (de nem azonnal, hanem hosszabb folyamat eredményeképpen) monopolhelyzetbe kerültek az örökös tartományok piacain, ugyanakkor az osztrák-cseh ipar egyes ágazatai ugyanilyen előnyös helyzetbe kerültek a magyarországi piacokon. Mindez persze nem jelentett teljes kiszolgáltatottságot, ellenkezőleg, azzal járt, hogy az osztrák és a cseh-morva mezőgazdaság visszafejlesztette azokat a termelési ágakat, amelyek nem voltak képesek olyan olcsón adni termékeiket, mint a magyar mezőgazdaság, ezzel szemben fejlesztette más, nagyon nyeresége.- ágazatait (cukorrépa, hús, tej stb.), ugyanakkor bár a magyar könnyűipar egyes ágazatai (textil-, papíripar stb.) nem fejlődtek, gyorsan nőtt viszont az élelmiszeripar és bizonyos nehézipari ágazatok termelése Magyarországon. A birodalom egységesítését szolgáló gazdaságpolitikai lépések közül a legfontosabb ugyan a közös vámterület kialakítása, de más fontos lépések sem el-