Századok – 1995

Tanulmányok - Gunst Péter: Az Osztrák–Magyar Monarchia mezőgazdasága a századfordulón VI/1219

1224 GUNST PÉTER lyek nemes és paraszt között korábban léteztek. A törvény előtti egyenlőség, a paraszt földtulajdonának teljes körű elismerése stb. — mindez a birodalom egészében megillette a parasztokat. A feudális szolgáltatások megváltásának rendezése ugyan nem teljesen azonos módon történt az örökös tartományokban és Magyarországon, de a különbségek elenyészőek. A lényeg az, hogy a parasztok által használt úrbéri föld teljes egészében a parasztok kezén maradt, míg a feudális járadék megváltását mind az örökös tartományokban, mind Magyarországon többé-kevésbé az állam vállalta magára. Ausztriában a megváltás harmadát fizették a parasztok, Magyarországon pedig kétharmad részét. Az 1848. évi átalakulásból visszamaradtak olyan kérdések, amelyeknek rendezése a Monarchia mindkét felén még évtizedekre elhúzódott (például Magyarországon az allodiális földön élő parasztok felszabadítása, a szőlődézsma kérdése stb.), ezek azonban érdemben nem módosítottak a helyzeten: 1848 alapvető átalakulást hozott a Habsburg Birodalomban, amelynek lényege a kapitalista tulajdonviszonyok uralomra kerülése a mezőgazdaságban. Ez rövidesen meghozta a maga következményeit a mezőgazdasági termelés technikájában és technológiájában is. B.) A mezőgazdaság 1848 előtt Az örökös tartományok, Ausztria, valamint Cseh- és Morvaország általános gazdasági fejlődése már a 18. század közepétől megindította azokat a folyamatokat, amelyek a mezőgazdasági termelés legalább részbeni átalakulásához, a hagyományos termelési eljárások megszűnéséhez, s új eljárások elterjedéséhez vezettek. Egyes osztrák körzetekben kezdetét vette a nyomásrendszer felbomlása, helyén a váltógazdálkodás kialakítása. A mezőgazdaságilag legfejlettebb Felső-Ausztriában került sor először a hagyományos legelő-váltó gazdálkodás modern változatai elterjedésére, a modern vetésforgók első megjelenésére, de talán mindezt megelőzően a legkézenfekvőbb változtatásra, az ugar hasznosítására. Mindezek a változások természetesen elsősorban a takarmánynövények körének kiszélesítéséhez vezettek. A hegyes vidékeken azonban megmaradtak a hagyományos állattenyésztési gyakorlat évszázados technikái és elemei, csupán lassan, fokozatosan beépültek abba a tejhozam némi növelését lehetővé tevő újítások, elsősorban a tejelő állatok jobb takarmányozása. Ausztria egyéb területein még fennmaradtak a hagyományos termelési eljárások, elsősorban a nyomáskényszer, amelynek megléte lehetetlenné tette, vagy legalábbis nagy mértékben az ugar területére korlátozta az új növények termesztését. Részben más volt a helyzet Cseh- és Morvaországban. Itt a nagy kiterjedésű földesúri önkezelésű majorságokban viszonylag korán megjelentek a modern mezőgazdasági termelési eljárások, technikák. A jelentős volumenű földesúri allodiális termelés keretei között aránylag korán helyet kaphattak és terjedhettek a modern mezőgazdasági eljárások. Ezek az uradalmak már két-három évszázada jelentős halgazdaságokat létesítettek, komló és más olyan növények termesztésével foglalkoztak, amelyek nagyrészt ipari feldolgozás céljaira szolgáltak, így nyi-