Századok – 1995

Történeti irodalom - A History of Hungary (Ism.: Radó Bálint) V/1189

1192 TÖRTÉNETI IRODALOM 1192 magyarjait műveikkel, törekvéseikkel, nézetkülönbségeikkel együtt, országgyűlésről országgyűlésre haladva hozza közel az angolul olvasókhoz. Nem marad el az európai történeti háttér megrajzolása, amint a kiemelkedő személyiségek európai és amerikai kapcsolattartásának megemlítése sem. Világossá lesznek a kor megoldásra váró magyarországi kérdései. A szellemi és anyagi kultúra páratlan virágzásával egy feltűnően hosszú alfejezet foglalkozik, melyben — akár a politikusok esetében — vázlatos életutakat is találunk. A zárórész már az 1848-at közvetlenül megelőző évek felgyülemlő feladatairól beszél. Utalásokat találunk a nemzetiségek mozgalmaira is, kezdve a Supplex Libellus Valachorum-on. István Deák „Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc" címen írt fejezetben keresi fel a nagy megmozdulás fő színtereit, követi nyomon szereplőit, eseményeit március 15. ifjaitól, az áprilisi törvényektől a nyári választásokon, Jellasics támadásán, a kormány költözésén, a tavaszi hadjáraton, Debrecenen át egészen az összeomlásig. A fejezet külön erőssége, hogy megmutatja az európai összefüggéseket a kezdeti lendületnél csakúgy, mint a végnapoknál. Kellő hangsúlyt kap a nemzetiségekkel való megegyezés hiánya minden következményével együtt. Somogyi Éva „A neoabszolutizmus kora, 1849-1867" című fejezetet az aradi vártanúknál, a megtorlásnál, a magyar közigazgatás átszervezésénél, az emigrációnál kezdi. Ismerteti a Bachkorszak gazdasági és társadalmi életét, a Magyar Nemzeti Igazgatóság és a hazai ellenállás vezéralakjainak tevékenységét, majd részletesen szemügyre veszi az 1860-61-es eseményeket, a provizóriumot, Deák Ferenc munkásságát és végül a kiegyezés közvetlen bel- és külpolitikai előzményeit. „Magyarország és a dualizmus, 1867-1890" címmel Frank Tibor fejezete számol be ezen időszak látványos fejlődéséről. Ismertetése kiterjed a dualista rendszer működési elveinek és gyakorlatának, a közigazgatásnak, a közös külpolitikának, s természetesen a pártalakulásnak és a kormányok tevékenységének bemutatására. A nemzetiségi törvény és a gazdaság fejlődésének, valamint a kulturális-tudományos eredményeknek méltatása is helyet kap a fejezetben. A munkásmozgalomról is szól egy alfejezet. Jeszenszky Géza „Magyarország az első világháborúig és a kettős monarchia végéig" címmel tekinti át a Tisza Kálmánt követő kormányok munkáját, a modernizációs lépéseket, az aranyvaluta bevezetésének, az egyházpolitikai törvényeknek jelentőségét. Kitér az óliberálisok vezette ország nemzetiségi feszültségeire, a millenniumi ünnepségekre, a társadalmi átrétegződésekre, a két birodalomfél közötti gazdasági egyeztetésekre és az ezekből adódó vitákra, a századvég, majd a század első évtizedének politikai válságára, a hadügyi kérdésekre, a darabontkormányra, a koalíciós kormányzatra és bukásra, az új pártviszonyokra és a Nemzeti Munkapárt működésére. Ismerteti a századforduló szellemi életét, befejezésül pedig a világháború magyar vonatkozású eseményeit a hadbalépést ellenző Tisza Istvántól a vereséget bejelentő Tisza Istvánig. A „Forradalom, ellenforradalom, konszolidáció" című fejezet első részét Hajdú Tibor írta. Ebben megrajzolja a háborút követő zűrzavar napjait, melyek a forradalomba torkollottak, a Nemzeti Tanács megalakulását, Hadik János kinevezését, majd Károlyi kísérletezését, a megszállásokat. Önálló alfejezet szól a Kun-féle hónapokról. L. Nagy Zsuzsa a fejezet második részét a románok Budapestre vonulásával, a szakszervezeti és a Friedrich-kormánnyal indítja. Bemutatja az új pártokat, a Clerk-missziót, Horthy Miklós pályáját, kormányzóvá választását, a kormányváltozásokat, a trianoni katasztrófát és a megszilárdulás első esztendeit Károly király első puccskísérletéig. Ormos Mária „A két háború közötti időszak első fele, 1921-38" cím alatt kifejti Bethlen István kormányának feladatait a soproni és baranyai, illetve a Habsburg-kérdés rendezésétől kezdve az Egységes Párt létrehozásán, a pénzügyi szanáláson, stabilizáción, a Felsőház visszaállításán át az ország külpolitikai elszigeteltségének megtöréséig. Megmutatja a nagyhatalmak Magyarországgal kapcsolatos elképzeléseit, a mozgáslehetőségeket, a gazdasági világválság hazai hatását, a Károlyi-kormány politikáját, a Gömbös- és Darányi-kormányok alatti jobbratolódást, az új pártalakulásokat, az ellenzék nézeteit. A kor szellemi életét önálló alfejezet foglalja össze. Tilkovszky Lóránt „A két háború közötti időszak utolsó évei és a második világháború" címmel Imrédy Béla kormányrakerülésétől tekinti át a történéseket. Az európai erőviszonyok és fejlemények tisztázása után rávilágít az egymást gyors egymásutánban követő eseménye összefüggéseire, Biedre, Kielre, az első bécsi döntésre, a zsidótörvényekre, Teleki kormányalakítására, a külpolitikai elköteleződésre, Kárpátalja visszafoglalására, az 1939 májusának végén tartott választásokra, a politikai eltolódásokra, Teleki aggodalmaira, a német csapatok átengedésének kérdésére, a második bécsi döntésre, a délvidéki bevonulással kapcsolatban Teleki végnapjainak