Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
116 VAJDA LÁSZLÓ legzetes az e fajta vallási jelenségekre az istenséghez való rituális hasonulás; ez Aristeas esetében Apollon évi, a hyperboreosokhoz vezető utazásának misztikus imitációjában éri el tetőpontját. Apollontól elragadtatva (phoibolamptos genomenos) éri el az issedonok földjét,5 6 akik létéről a görögök hallomásból valószínűleg már korábban értesültek 5 7 Tovább nem jut, de az issedonoktól megtud egyet s mást a távolabb lakó népekről: az egyszemű arimasposokról, az aranyat őrző grypes-ről, a világ végén lakó hyperboreosokról. Visszatérte után egy fajta epikus útleírást tesz közzé: az Arimaspeiát, amely a következő generációk számára a Szkythia és az oikumene pereme közti területre vonatkozó ismeretek és nézetek egyik fontos írásos forrása lesz. Aristeas útleírását legkésőbb Tomaschek (1888) óta a legtöbb modern kutató is komolyan veszi. Tomaschek rendkívül termékeny teóriája szerint az Aristeastól közölt ország- és néplista régi kereskedelmi útvonalakat tükröz. Tomaschek még az Arimaspeiában említett népek meghatározásával is próbálkozott (issedonok = tibetiek; arimasposok = „ázsiai hunok", vagyis xiung-nuk; hyperboreosok = kínaiak). Ezt a kísérletet, amely az ismeretek akkori állása mellett úttörő volt, azóta többen megismételték; a legtöbb eredmény minősége megfelel a Fluellen-módszer igényeinek.5 8 Ami vitathatatlan tényekben rendelkezésünkre áll, azt könnyű összefoglalni. Egy nem éppen bizalomgerjesztő személy (misztikus fantaszta? szélhámos?) költeményében, amelynek legnagyobb részét nem ismerjük, beszámol egy állítólagos, a kor viszonyaihoz képest szokatlanul nagy utazásról. Útja annál a népnél végződött, amely a legtávolabbi volt azok közül, amelyek az archaikus földrajzi világképben már helyet kaptak, de — ellentétben pl. a hyperboreosokkal — nem lettek mithikus vonásokkal felruházva. Erről a népről, az issedonokról, nem is említ rendkívüli dolgokat. Az issedonokon túl már egyszeműek és más csodálatos népek élnek; ezekért az információkért azonban nem ő felelős, hanem az issedonok, akik azokról az országokról meséltek neki. De utazónk, aki tehát az issedonoktól különben jórészt csak parageográfiai és paraethnográfiai közhelyeket hozott magával,5 9 ugyanebből a forrásból egészen másféle tudást is merített: hatalmas, a szigorú kauzalitás szellemében rendszerezett népmozgások átfogó schémáját. Az ellentét nem azért különös, mert a népvándorlások láncának teóriája — ellentétben a vele egy lélegzetre említett mesés népekkel — a kimmerek anatóliai betörésének „nagyon józan" magyarázatát nyújtja.6 0 Ez a magyarázat egy nagyszabású történeti teóriát involvál, amely—mentesen minden empíriától — a józan common sense-gondolkodással nem azonosítható. Tegyük fel, hogy a kérdéses népvándorlások valóban megtörténtek és valóban nem csak egymásután, hanem egymásból következtek: ebben az esetben sem hihető, hogy az események Józan" résztvevői (például némely issedonok) a csaknem kontinentális méretű összefüggéseket képesek lettek volna áttekinteni. Herodotos maga nem jön tekintetbe a láncreakció ideájának atyjaként, hiszen félreérthetetlenül közli, hogy idegen gondolatokról számol be; arra sincs okunk, hogy a prokonnesosi Apollon-rajongóban historiográfiai teoretikust fedezzünk fel. A jelek egészen más minőségű szellemi forráshoz vezetnek: az „iónokhoz" (Herodotos szavával), pontosabban: az ión természetfilozófia nagy rendszerezőjéhez, a miletosi Hekataioshoz.