Századok – 1995
Közlemények - Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai V/1155
1158 MAGYAR ZOLTÁN' Érdekesmód Szenczi Molnár Albert kortársa, az Erdély történetét író Szamosközy István, akinek pedig pontos értesülései lehettek a bronzszobrok jelentéséről (hisz személyesen járt ott), ugyancsak a bibliai háromkirályokkal hozta összefüggésbe azokat.8 Matthias Miles 1670-ben Nagyszebenben megjelent könyvében ellenben arról ír, hogy a három álló alakos király ércszobra a magyar királyság alá vetett három királyságra, úgymint Dalmáciára, Horvátországra és Szlavóniára utal.9 A szobrokról Janus Pannonius ad hírt először híres búcsúversében (1451); ö „aranyba vont királyok"-ról ír. Két évszázaddal később Evlia Cselebi is megemlíti, hogy az elfoglalt városban „némely híres uralkodónak szobra állt (...) Ezek a szobrok olyan szépek voltak, hogy mindegyik ragyogott az aranytól".1 0 A jelek szerint tehát valóban aranyréteggel vonták be azokat készítőik. Alighanem Evlia Cselebi volt az utolsó, aki látta még e pompás alkotásokat. A vár elfoglalása után ugyanis hamarosan szekérre rakták, és Belgrádba szállították azokat. Szalárdi János híradása szerint ágyúkat öntöttek belőlük.1 1 Megoszlanak a vélemények azt illetően, hogy pontosan hol is álltak e királyszobrok. Matthias Miles állítása szerint Szent László lovasszobrától balra voltak. Evlia Cselebi Várad belső vára előtt említi őket. Egy 1598. évi olasz jelentés szintén a püspöki palota előtti térre helyezi mind a négy szobrot: „Palazzo nella cui piazza somo 4 statua di bronzo in piede et una a cavallo di Matthia Corvino (sic!) Re D'Ungharia."12 Amennyiben ez a belső vár a palotát jelöli, a két adat nem záija ki egymást. Miskolczi a lovasszoborral „egy sorban", Szamosközy pedig éppenséggel mellette említi az álló szobrokat. Tehát mindenféleképpen egymáshoz közel lettek felállítva. A lovasszoborról a különféle feljegyzések és ábrázolások alapján tudjuk, hogy az a székesegyház előtti téren emelkedett, tehát a királyszobrok szintén csakis az egyébként nem túl nagy templomtéren állhattak.1 3 S felhetetőleg talapzaton, ugyanis miként Szalárdi János feljegyezte: „oszlopokon álló... statuák volták".1 4 A Kolozsvári testvérek 1373-ban készített, s napjainkban Prágában őrzött Szent György-szobra után tizenhét évvel, 1390-ben találkozunk a két művész másik, középkori írásokban sűrűn emlegetett alkotásával, Szent László Váradon felállított lovasszobrával. Legrészletesebb leírását a már idézett Miskolczi Csulyak István hagyta ránk. A Zemplén megyei esperes az 1609. június 27-én (mily különös véletlen!) Váradon tartott református zsinat idején járta be az egykori püspöki várat, s jegyezte fel az alábbiakat: ,A várba való belépésnél jobb felöl Szent László királynak azelőtt ép és egészen aranytól ragyogó alakja látható érclovon ülve, jobbjában szekercét tart, mintegy vágásra készen. A lónak jobb heréje nagyobb a másiknál. A ló alatt kis érctáblán ezeket olvashatni: anno M. 390 die XX mensis May Rege Sigismundo et Maria Regina feliciter regnantibus hoc opus fieri fecit Reverendus in Christo pater d. Johannes Episcopus Varadiensis per Magistros Martinum et Georgium de Colosvar in honorem S. Ladislai Regis." (Zsigmond király és Mária királyné boldog uralkodása idején, 1390. május 20-án készítette el ezt a szobrot Szent László király tiszteletére Krisztusban
