Századok – 1995
Közlemények - Binder Pál: Havaselve vajdaság megalakulásának dél-erdélyi előzményei és következményei (13–14. század) VI/1123
IIA VASELVE V AIDASÁG MEGALAKULÁSA 1143 2. A királyi románok áttelepítése Székes (Omlás) uradalmába (1293) III. Endre király 1293 előtt a bárók tanácsával együtt elrendelte, hogy minden román, aki nemesek vagy bárki más birtokán ül, köteles a székesi uradalomba, a király földjére visszatelepülni (universos Olacos in possessionibus nobilium vei quorumlibet aliorum residentes ad predium nostrum regale Scekes vocatum ordinassemus revocari, reduci et etiam compelli).120 E rendelet alól 1293-ban felmentést adott az erdélyi káptalannak, megújítva IV László engedélyét, mely szerint a káptalan birtokaira 60 háznép románt telepíthet. Györffy György szerint Székes-földnek eredetileg a mai Székes-patak medencéjére kiterjedő királyi uradalmat nevezték, melyre a 13. század végétől több falu települt. E királyi uradalmat 1295-ben a királyi kamaraispán kormányozta. Az uradalom délen Buzdnál kezdődött, hozzá tartozott Lengyelkék (Ringelkirch), Vingárd, Gergelyfája, Veresegyház, valamint Cserged és az egész a Küküllőig terjedő rész.121 Györffy György azonosítása azért sem fogadható el, mivel a jelzett uradalomban a középkor folyamán nem éltek románok. Búzd, Vingárd, Gergelyfája napjainkig szász falvak voltak, Veresegyház a 16. századig volt szász település, Lengyelkék ugyancsak addig, amikor elpusztult, Csergedet pedig bolgárok lakták. A Székes medencében azonban volt egy másik, szintén Székesnek nevezett királyi uradalom, ahol pedig a románok jelenléte a 13. század végétől kimutatható. A Maros és Olt vízválasztóján, tehát a Székes és Cibin vízgyűjtője közötti szorosban a mai Orlát (Váralja) falu felett volt a Siebenbürgenek nevet adó Zibinburg (Szeben vára). A szász lakosságú Szeben megye közepe táján, a későbbi Szeben és Szerdahelyszékek között éppen a havasi utak torkában és az orláti szoros vidékén lévő orláti váruradalom továbbra is királyi birtokban maradt. Ezt a váruradalmat Ecsellő (Aciliu, Tetscheln) falu régi nevéről Székesnek nevezték. Mivel az 1285-ös tatáijárás után pusztán maradt, ez volt az 1293-ban említett predium nostrum regale Scekes. Maga a székes név a Vízaknát Alvinccel összekötő sószállító úttól származhat. Szintén a sóra utal Szebenvár régi magyar neve — a Salgóvár. Az 1293 körül idetelepített királyi (fogarasföldi?) románok a 13-14. század fordulóján a havasok alján, a havasi ösvények torkában öt falut alapítottak. Ugyanekkor (újra) települ az uradalomhoz tartozó négy szász falu, Orlát, Feketevíz, Szászszékes (mai neve Ecsellő) és Omlás. A Crin^-nél (a 17-18-19. századokban vámhely) eredő Szibiel (Kisszeben, Budenbach) torkánál fekvő Cetate (1697 m) nevű dombon kőből épült középkori vár található, melynek stratégiai szerepe a Nagy Havasi út védelme volt.122 A legerősebb középkori vár (Cetate, 710 m) azonban Tiliska falu havasi határán van, ez is a havasi utat védte.123 Szelistye-székkel és régi váraival többek között Balássy Ferenc12 4 Georg Eduard Müller,125 Aurel Decei 126 és loan Moga127 is foglalkozott. Az Ár-pád-ház kihalása után és az interregnum éveiben a Salgó vár- uradalmát ugyanaz a talmácsi szász gerébcsalád birtokolta, aki az Olt vöröstoronyi szorosát is ellenőrizte. A központi hatalom megerősödésének éveiben Nicolaus, talmácsi Conradus fra visszaadta Károly királynak az orláti Salgó várát a hozzátartozó szász lakosságú Omlás, Feketevíz, Szászszékes falvakkal, valamint az ide tartozó öt román faluval (Castrum Salgo nuncupatum in partibus Transsiluanis constitutum, quod habebat et
