Századok – 1995
Közlemények - Binder Pál: Havaselve vajdaság megalakulásának dél-erdélyi előzményei és következményei (13–14. század) VI/1123
IIA VASELVE V AIDASÁG MEGALAKULÁSA 1139 csapatai elől futással kívántali kimenekülni s ekkor egészen Siebenbürgenbe (ad VII castra) értek. De a székelyek, románok és szászok minden útjukat gyepűkkel elzárták (sed Siculi, Olachi et Saxones omnes vias ipsorum cum indaginibus stipaverunt sive giraverunt).99 3. Szeben és Brassó vármegyék román nemessége (1288, 1291) Szeben vármegyében és az akkor hozzátartozó Fogarasíoldön szász gerébek és román kenézek alkották a nemességet. A brassói ispánság területén román nemesség élt az Olt és Persány közötti falvakban (Páró, Venice, Komána), a Zernyesti havasok lábánál (Zernyesten és Oláhteleknek nevezett Tohánban) és talán a már akkor létező Hétfaluban, amelyet 1450 előtti etnikai helyzetére utalva oláh falvaknak (villa valachales, Bleschdörfer) neveztek.100 A székely nemességet a székfoldi Akadás fiai (a Mikó és Nemes családok) képviselték, hiszen akkor a Székfóldje Brassó ispánságához tartozott. A szász falvak gerébjei s főleg Brassó, Rozsnyó, Földvár, Feketehalom és Prázsmár szász gerébjei képezték a „nobilitas Saxonica"-t. A 13. század végén két oklevél szól a két dél-erdélyi vármegye nemességéről: 1. Lodomér esztergomi érsek levele 1288-ból, amiben Brassó és Szeben vármegyék prépostjait, espereseit, plébánosait, valamint magyar, szász, székely és román nemeseit a tatárok és pogányok (omnino Tartarorum vei Cumanum, Saracenum vei Meugarium) ebben az igaz katolikus hit védelmére szólítja fel. Dilectis filiis et amicis semperque diligentis preposito, decanis, plebanis, universisque nobilibus Ungarorum, Saxonibus, Syculis et Volachis de Cybiniensi et de Burcia comitatibus Transilvanis.101 2. III. Endre beiktatja Ugrón mestert Fogaras és Szombatfalva birtokába 1291-ben szász, székely és román nemesek igazolták, hogy a két birtok Ugrón öröklött birtoka. Universis nobilibus, Saxonibus, Syculis et Olachis in partibus Transiluanis apud Albam Iuleae pro reformatione status eorundem congregationem.102 3. Az 1291. évi magyar-osztrák hadjárat egyik legfontosabb forrása Ottokár rímes krónikája (Ottokars Österreichische Reimchronik). III. András (1290-1301) király kíséretében egyaránt voltak székelyek, kunok és románok (Zokel unde Valben, Walachen). Az erdélyi szászok neve „Siebenbürger" (die Sibenburgaere). A magyar hadak tarkaságát a „Continuatio Vindobonensis" nevű krónika is tanúsítja: „Andreas rex Ungarie... colecto exercitu macimo et forti pugnatorum et sagitatiorum ad estimationem 80 millium Cozlonum, Walachonum, Ruthenarum, Chomanorum, Ungarorum, Septem Castrorum, Austriam nemine sibi resistente potenter intravit."103 Ottokar krónikája szerint a hadjáratban részt vett László erdélyi alvajda (Lazla via Weirrot überwalt de Herzog) Tamás fia Roland vajda (der grave Florent von Sibenburger) Mátyás szebeni dékán (Der Pischof Mathias der von Sibenburger was) és a barcasági ispán (von VVorzen grave Stoigeli).104 Habár nem jelzi a jövedelem helyét, az 1256. évi esztergomi érsekség kiváltságlevele is ide vonható. Már fentebb láttuk, hogy Dél-Erdélyben csak az erdélyi egyházmegye határain kívül levő Szebeni prépostság, Barcaság és Orbai széket magábanfoglaló kun püspökség területe tartozott közvetlenül az eszter-
