Századok – 1995
Közlemények - Binder Pál: Havaselve vajdaság megalakulásának dél-erdélyi előzményei és következményei (13–14. század) VI/1123
1130 BINDER PÁL Siculis et Bissenis) harcolt. A hadjárat 1210 körül zajlott le. GyöríTy György szerint a szebeni ispán nyilván a Szeben körül lakó népelemeket vezette, szebeni szászokat, (szász)sebesi székelyeket, Talmács vidéki besenyőket és Lator (Lotru) völgyi vagy fogarasloldi románokat.40 Ez az oklevél 1912 óta ismert s azért bír óriási jelentőséggel, mert első okleveles említése az erdélyi románoknak és székelyeknek4 1 Kristó Gyula az eseményt 1210-re időzíti,4 2 Petar Mijatev bolgár kutató pedig 1213-ra.4 3 Wertner Mór kutatásai szerint azonban Tüije nembeli Gyecha fia Ioachim 1233 és 1236 között volt szebeni ispán. Előfordul már 1214-ben királyi pristaldus minőségben Vas megyében. Egyik fia Fülöp esztergomi érsek lett.44 b) A német lovagrend áruszállító joga a románok és székelyek földjén (1222) 1222-ben II. Endre király ismét a Német Lovagrendeknek adományozza a Barcaságot, azzal hogy székelyek és románok földjén át adómentesen közlekedhetnek (nullum tributum debeant persolvere... cum transierint per terram Siculorum aut per terram Blachorum).45 Itt úgy tűnik, főként sóról van szó. Az idézett oklevélben az előző mondat azt rögzíti, hogy a német lovagrend a (Viz)Aknánál vágott sóból hat hajót az Oltón, hatot pedig a Maroson szállíthat mindkét irányban: lefelé (tehát a Maroson át) és felfelé (az Oltón). Nincs kizárva tehát, hogy ugyanott a tizenkét sószállító hajó (tutaj) oláh- és székelyföldi vámmentességét szabályozza (Concessimus etiam eisdem fratribus, quod super fluvium Alt sex naves et super íluvium Mors sex alias naves habeant liberas per totum regnum nostrum sales deferentes in descendendo nec non alias res is ascendendo referentes, et salisfodinas quae Akana vocantur sufficientes ad illas duodecim naves libere ubicumque voluerint eisdem concessimus in perpetuum).46 Asztalos Miklós, akárcsak más kutatók is, a „terra Blacorum" néven Fogarasföldét érti, a „terra Siculorum" pedig „nem utalhat másra, minthogy valahol a Maros és Olt között még székelyek laktak".47 Földváron a lovagrend egykori székhelyén még a 15-16. századokban is fizették a sóadót, pedig már ekkor itt főleg székely és nem vízaknai sót árultak. A sóvám a lovagoktól a brassói ispánra, illetve a törcsvári várnagyra szállt.4 8 A lovagrend korában pedig Földvárra érkezett az 1222-ben említett Vízaknán vágott só. c) A kerci románok földje (1223) 1223-ban II. Endre a kerci cisztercita monostornak adományozza a ma Kercesóra vagy Oláh Kerc (Walladisch-Kerz) néven ismert földet. Az oklevél körülírja az adomány határát, amely az Oltnál kezdődik, érinti az Egerpatak nevű mocsarat, majd a Nagybükk nevű erdőt s ezen bükkös végében az Árpás-pataka mentén felér a havasra, majd a Kerc patika mentén lejut az Öltig.4 9 Ezen határon belül két falu alakult ki: az Olt mellett van Szászkerc, a havasok alatt pedig Oláhkerz (szászul Bleisch Kierz).5 0 Gazdaságilag legértékesebb lehetett a makkot és tűzifát szolgáltató bükkerdő. 1632-ben Kerczisóra portio urbáriumában ismét felbukkan „egy bik erdejek 1000 diznónak".5 1
