Századok – 1995
Közlemények - Velich Andrea: VII. Henrik pénzügypolitikája V/1105
1118 VELICIl ANDREA szerződések a Tudor dinasztiát önmagukban is Európa meghatározó államává tették. Mindez nem volt kis teljesítmény egy olyan királytól, aki francia és breton kölcsönök segítségével, igencsak kétes jogcímmel került az angol trónra. VII. Henrik hírnevének torzulásában London is szerepet játszhatott, mert a király trónja és a belső rend megszilárdítását követően uralkodása második felében a város kölcsöneire már nem szorult rá, így a nemzeti érdekeket szem előtt tartó gazdaságpolitikája során többször londoni monopóliumokat sértő törvényeket hozott. Emellett a békés külpolitika és külkereskedelmet ösztönző diplomácia következtében mindinkább gazdagodó londoniak privilégiumaik és fuggetlénségük növelését keresték, mely a király hasonló irányú, centralizációs politikájával hosszútávon szükségképpen összeütközéshez vezetett. A város és VII. Henrik viszonya így 1503 után megromlott, mely hozzájárulhatott a londoni krónikákban Henrikről, mint zsarnok és kapzsi királyról megjelenő kép terjedéséhez, Hall későbbi VIII. Henrik által politikai okokból támogatott propagandájának alapját képző leírásához. A londoniak elidegenedéséhez a textilkiviteli monopóliumaik megsértése, és a Kalandor Kereskedők magas belépési díjának csökkentéséből adódó presztizs-és monopóliumvesztesége mellett kétségtelenül VII. Henrik vámpolitikája is hozzájárult. VII. Henrik jövedelmei közül ugyan a vámok hozama emelkedett legkisebb mértékben. Ezt Lockyer professzor egyértelműen Henrik hibájának tudja be: „VII. Henrik kudarcának mondható, hogy a vámokból adódó jövedelemforrást nem fölözte le."6 4 A Henrik alatt elért 30%-os vámnövekedés a koronabirtokok és hűbéri járadékok terén elért sokszoros emelkedéshez képest valóban kevésnek tűnhet, de ez a kisléptékű,de biztos vámemelkedés a kereskedelem bővüléséből, s nem a vámok emeléséből származott. A IV Edward alatti vámnövekedését nagyrészt a külföldi kereskedők vámtarifáinak 33%-ról 41%-ra történő növelése okozta.65 VII. Henrik célja azonban a kereskedelem ösztönzése volt, nem pedig a magas vám, mely többnyire a csempészés és vámeltitkolások gyakoriságát eredményezte. Abból is látható, hogy nem a vámok elhanyagolásáról volt szó, hogy nemcsak új és megbízhatóbb vámtiszteket neveztek ld magasabb fizetéssel, de azok irányítására és kontrollálására új ellenőröket is. J. Boneyton ellenőr 1485. december 7-én kelt megbízóleveléből a cél egyértelmű: „Az ellenőr kinevezése azért szükséges, mert a kereskedők hűtlen vámnyilatkozatai miatt a korona nagy jövedelemkiesést szenved."6 6 Az ellenőr magas, évi '20 fontos járandósága is fontosságát jelzi. A már korábbiul látott többszörös biztosítékot itt is megtaláljuk, mert az ellenőröket is további úgynevezett felülvizsgáló bizottságok ellenőrizték. E bizottságok egyrészt az export és importengedélyeket vizsgálták felül, másrészt a vámfizetéseket. Henrik idején mind az export, mind az import időről időre megújítandó engedélyekhez volt kötve, melyeknek nemcsak érvényességi ideje rövidült, hanem meghatározott kikötőkből történő kereskedésre is korlátozták azokat. így például a londoni Peter Joye csakis Londonból és Sandwich kikötőjéből exportálhatott meghatározott minőségű és mennyiségű gyapjúfélét.67 Engedélye más kikötőkre nem terjedt ki. Törvénysértés esetén a Kancellária bírósága előtt eljárást indíthattak az elkövető ellen. 1503-ban, majd 1507-ben Henrik kiadta, és minden kikötőbe elküldte a hivatalos vámtarifákat és váltási arányokat tar-
