Századok – 1995
Közlemények - Velich Andrea: VII. Henrik pénzügypolitikája V/1105
VII. HENRIK PÉNZÜGYPOLITIKÁJA 1113 tására és azok jó állapotban történő visszadására."3 0 Egyre több szerződés adott kedvezményt a karbantartásokra. Az 1488. november 18-án N. Forsternek bérbeadott Symmyndon uradalom bérleti szerződése az évi 24 fontos bérleti díjból az épületek, kerítések és tavak karbantartására évi 4 fontot engedett el.3 1 Sokszor új létesítmények, raktárak, istállók és malmok felépítését köttötték ki a bérleti szerződésekben, mint például John Lowe Shettesham birtokon juhaklot kellett építsen, melyért cserébe évi 10 márka díjkedvezményt kapott.32 Ebből is látható VII. Henrik gazdasági megközelítése: a rövidtávú haszonnal szemben az állagmegőrzések és fejlesztések előtérbe helyezésével, azok kedvezményeivel a hoszszabb távú jövedelem fontosságának felismerése. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a bérlők önkényes, a hűbéijogokat sértő fejlesztéseit a király tolerálta volna. Amikor birtokán a bérlő engedélye nélkül új kemencét épített, azt Henrik lebontatta, mivel „mostanság sok új kemencét építenek, számuk nőttön nő, így alattvalóink nem a mi kemencénket használják, ezzel hűbéri jogunk csorbul, s hasznunk csökken".3 3 A bérleti szerződések időtartama is jelentősen megrövidült: míg az 1348/49-as Fekete Halál néven ismert pestisjárvány után a munkaerőhiány miatt a földeket általában 70-100 évre adták ki, mely időtartam a 15. század közepére 30-50 évre rövidült, addig a VII. Henrik uralkodása alatt kötött bérleti szerződéseket általában már csak 20 évre, fontosabb birtokok esetében pedig csak 7 évre kötötték. Ez a tulajdonos —jelen esetben a király — részére nagyobb mozgásteret jelentett: a gazdálkodás és a fejlesztés irányába nagyobb beleszólást tett lehetővét, a bérlőt jobban kontrolálhatta és nagyobb függőségben tarthatta, illetve a bérleti díjakat — a korábban sokszor 50 évre rögzített bérleti díjjal szemben — a szerződés lejártakor gyakrabban felemelhette. VII. Henrik nemcsak a birtokok eladományozásakor, a bérleti szerződések feltételeinek megszabásakor volt éber, hanem hivatalnokaitól is hasonló körültekintést várt el. Ezért 1486 elején a régi hivatalnokok nagyrészét leváltotta, mert „hiteles jelentések szerint elődeink nagy veszteségeit birtokuk hanyag kezelése okozta", ezért utasítást adott, hogy a korábbi hanyag és korrupt apparátus helyett megbízható, szorgalmas és munkájukat értő embereket alkalmazzanak.3 4 1486-tól a királyi bíróság jelentős számú pert indított korábbi hanyag hivatalnokok ellen „hűtlen kezelés" címen. Egy seriíf ellen például 1486. április 5-én azért indult eljárás, mert az általa összegyűjtött 941 font 14 shillinggel beszolgáltatási kötelezettségét elmulasztva ismeretlen helyre távozott.3 5 A koronabirtokok intézésének összefogását és azok felügyeletét kisebb-nagyobb területek szerint Henrik 1485. december 30-i pátensében udvaroncaira, Thomas Dacre, Christopher Moresby és Henry Clyfford lovagokra bízta.36 A koronabirtokok jövedelmét szintén bizalmi emberek gyűjtötték össze, akik munkájukért cserébe évi száz fontot kaptak, köztük a dél-angliai koronabirtokok jövedelmének összegyűjtője, William Harle is évi 100 fontos fizetést kapott.37 Ez a fizetés körülbelül a kisebb birtokokkal rendelkező gentry családok jövedelmével egyezett meg, tehát hivatalnoki fizetésnek igen magas volt, a fontos diplomáciai szerepet betöltő francia követ, Stephen Frion is csak évi 60 fontos fizetést kapott.38 A gyakori sikkasztások és korrupció elkerülését célzó magas fizetés mellett VII. Henrik fontos tisztviselőivel
