Századok – 1995
Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075
A NAGYIIAHSÁXYI KINCS ÉS SZENT ISTVÁN DENÁRA 1091 két kettős ív alól, az érmekép aljáról ferdén felfelé nyúlik ki, hanem egyértelműen ruhaujjból, s az érmekép közepéről kissé lefelé irányulva. A ruhának az alsó karra boruló, majd leomló szárnya, ill. az alsó karon 3 függőleges ránccal jelzett gyűrődése jól látható.114 A lándzsát tartó kézfej előrenyújtott ujjakkal ábrázolt, a lándzsanyél alulról mintegy ráfut a felületére. A lándzsa képe fegyvertörténetileg is helyesen jelenít meg egy karoling-frank szárnyaslándzsát levél alakú pengével, s a köpűjén kétoldalt kiálló szárnyakkal. Utóbbiak közül a bal oldali szárny nem keskenyül s fut tovább a zászló második, vagy második és harmadik szalagjában, mint a magyarországi példányokon, hanem a második és harmadik szalag közé nyúlva a maga természetes alakjában ábrázolt. A zászló nem öt,11 5 hanem csak négy szalaggal jelzett, s a szélét jelentő keresztirányú vonalka nem balra felfelé, hanem függőlegesen fut. A zászló szélére erősített 3 bojt (gömböcske?) nem a keresztirányú vonalkát követően ferdén, hanem függőlegesen helyezkedik el, alakja nem szabályos kerek pont, hanem szabálytalan, sőt a felső kifejezetten ellipszis alakú. Mivel a verőtő készítője a kézfej visszaadásának hűségére törekedett, a zászlót csak a tenyér fölött ábrázolhatta, ezért úgy jelenítette meg, hogy csupán az alsó szélénél van a lándzsanyélre kötve, a felsőnél viszont a lándzsa vashegyére.11 6 A hátlap összképe teljesen elüt a magyarországi dénárok lendületes, íves, Gedai István véleménye szerint, a honfoglalás kori magyar ötvösművészet hagyományait átörökítő megfogalmazásától.11 7 A körirat ugyan szintén +REGIA.CIVITAS, de a szókezdő kereszt nem ék alakú poncokkal készülhetett, mert a szárvégein kerek pontok ülnek. Az érmekép közepét elfoglaló karoling templomábrázolás teljesen egyedi.118 A tetővonal nem homorúan, hanem domborúan ívelt, sarokdíszei nem félpalmettásan kihajlóak, hanem csak ferde oldalúak, az oromdísz ötszögű pajzsában a négy pont nem szabályos, s nem rendezetten elosztott, az ötszög melletti két kereteit mező belső felülete középen ferde vonallal osztott, s nem sima. Az oszlopsort helyettesítő felirat R E Cl betűelosztása pedig a nagyharsányi 1. verőtővel készült példányokéval egyező.11 9 Immár a fenti két valóságos érme ismeretében tértem vissza a Hermann Dannenberg,120 majd Ferdinand Friedensburg121 által is hamisítványnak tartott, s csupán rajzában fennmaradt példány (1. kép 4) értékeléséhez. A 19. század végén a regensburgi egykori W Schratz gyűjteményből közölt, s időközben feltehetőleg elveszett dénár érmeképeinek kivitelében nagyjából a fenti két érme típusával azonos. Ha azonban minden részletében hitelesnek tekintjük a Dannenberg-közölte rajzot, akkor e típus második verőpárjával kell számolnunk. A rajz szerint ugyanis az előlapon a körirati kereszt ékekből összeállított, a szókezdő L betű helyes állású ugyan, de függőleges szára egy nagy ponttal (?) átvert.12 2 Az érmekép ruhaujjának, a kézfej ujjainak, s a szárnyaslándzsának rajza sajátosan leegyszerűsített, a zászló csak három szalaggal jelzett. A hátlapi érmekép tetővonala egyenes, sarokdíszei nem egyformák, az alattuk levő mezők szinte oszlopokká merevültek. A belső felirat R E C I elosztásúnak látszik. A megfigyelt különbségek természetesen a hevenyészett vázlatból is származhattak, de azt kizártnak tartom, hogy a rajzoló egy a nagyharsányi kincset jellemző, azaz H2 típusú dénárt akart volna megörökítem.12 3
