Századok – 1995
Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075
10í<2 KOVÁCS LÁSZLÓ kapcsolatba, hanem kizárólag a koronázás pontosan nem azonosítható, de egykor valóságos magyarországi helyére utal.7 8 A. 6. Összefoglalás: Ha tehát nem feltétlenül szükséges a talán már 1000 karácsonyán megkezdett, de 1001. január l-re tehető7 9 koronázási szertartás alkalmára, vagy kevéssel azt követően kibocsátott lándzsás dénár veretésének folyamatos vagy szakaszosnak tekintett időtartamát — sem a H3-H4 közbeiktatásával, sem nélkülük — a Hl obulus feltételezett, de nem bizonyított (s jelenleg aligha bizonyítható), túlzottan késői indításának idejéig, azaz 1015/1020 tájáig megnyújtani, akkor a jelenlegi verőtövek mennyisége alapján becsült, s hetek alatt kiverhető néhány tízezer példányát80 valójában csupán az ünnepélyes alkalomra készíthették. Más mesterek kezemunkája volt, mint a Hl obulus, hiszen az uralkodó nevének szerepeltetése nélkül,8 1 egyedi rajzú érmeképekkel, klasszikus formálású körirati betűkkel készült. Minél hosszabb ideig verték volna, s minél tovább maradt volna forgalomban, annál inkább feledésbe merült volna kiverésének oka, tehát még jobban hiányzott volna róla a király neve, ugyanakkor minél nagyobb mennyiségben került volna kibocsátásra (különösen ha a H3-H4-et is számításba kellene vennünk), annál inkább szükség lett volna a megszokás kényszere, valamint az egyre fejlődő pénzforgalom miatt, e denársúlyú veretnek, vagy hozzá(juk) hasonló dénároknak I. István utódai pénzverésében való további szerepeltetésére. Amint az azonban köztudomású, denársúlyú veretet hosszú szünet után majd csak I. László király veretett, s még ő sem uralkodása kezdetén,8 2 továbbá a H2 dénár érmeképei sohasem jelentkeztek többé újra a magyar pénzverésben. Salamon érméiig lényegében véve a Hl obulus megformálása maradt kizárólagos, sőt később még I. Géza is ehhez ragaszkodott. Az sem lehetett véletlen, hogy amikor I. András a hatalmi folytonosság hangsúlyozása és kifejezése céljából, tudatosan az istváni békeidők jó pénzének jelképéül egy régebbi veretnek, csupán a saját nevével korszerűsített újrakibocsátását határozta el, akkor nagy elődje nyilvánvalóan közismert, elterjedt, sőt a leletek tanúsága szerint még 1046 után is használatban maradt egyedüli forgalmi pénzét, a mind a H2 dénár, mind pedig Péter H6 és Aba Sámuel H7 obulusa megformálásához képest visszalépésnek tekinthető érmerajzú és köriratformálású Hl típusú obulust választotta.83 Véleményem szerint tehát mindezek alapján nem szükséges azon a nézeten változtatnunk, hogy a lándzsás (H2 típusú) dénár csupán a koronázás szertartására vagy közvetlenül azzal kapcsolatosan, azaz 1000/1001 fordulóján készült, s bizonyíthatóan csak az 1006-1010-es évek tájáig lehetett szk körű forgalomban, amely nem befolyásolta a Hl obulus verését és elteijedését.8 4 B. A H2 típusú dénár változata (II2a) egy morvaországi kincsleletben B.l. A kincslelet előkerülése, összetétele és keltezése: Csaknem egyidőben fenti tanulmányom megjelenésével, Jirí Sejbal közreadta a Magyar Numizmatikai Társulatban 1991. szeptember 26-án megtartott,
