Századok – 1995
Közlemények - Veszprémy László: Szent Rasso és a kalandozó magyarok V/1063
1068 VESZPRÉMY LÁSZLÓ Oswald királynak a pogány britek feletti győzelmét íija le, amit a király annak köszönhetett, hogy a denisesburni csata előtt egy keresztet állított fel a csatatéren. Igen valószínű, hogy az Oswald-legenda kereszt motívumának — a klasszikus, így a Milvius hídi kereszt-legendán túl — közvetlen hatása lehetett a német Ulrich- és Rasso-legendáknak a csatadöntő kereszttel való bővülésére. A szentek divatjának változása nyomán a niedermünsteri faliképek Dollinger-monda ábrázolásain Szt. Oswald helyett Szt. Erhardot találjuk. 3. A Rasso-monda kapcsolódása a lovagi tornák hagyományához A lovagi párharc motívumának megjelenése Henrik környezetében jó alkalmat kínált arra, hogy a német király a 16. századi német tornakönyvek állandó szereplője legyen. A kutatás szerűit először a 15. századi Conrad Bote Chronicon picturatumában jelenik meg Henrik a tornajátékok német földi meghonosítójaként.25 A tornakönyvek az alapítás magyar vonatkozásait is hangsúlyozzák. Matthäus Schwarz Trachtenbuchjában, 1518-ból a német király, I. Henrik és vezére, Rasso szobrai a következő felirattal maradtak fenn: „di gestallt kaiser hainrichs ein phaltzgraf bey rein, Bairn vnd saxen hertzog gwöst im 948. iar wider die vnglaubigen hunos vlgaros vnd walachos gestriten, diser hat den saxen francken Bairn Schwaben den Turnier geben, sein Sun Ott ward kaiser nach im..." azaz „ Henrik császár a 948. évben a hitetlen hunok, bolgárok és vlachok ellen harcolt, ő adta a szászoknak, frankoknak, bajoroknak, sváboknak a lovagi tornát, utána pedig fia, Ottó lett a császár...", míg Rassóról: „diser was des entgögen kaisers feldhaubtman, sind Baid in saxen also gössen..." azaz ,,ő volt az említett császár fővezére, mindkettejüket kőbe vésték...". E felfogás dél-német területen általánosan elteijedt volt: Madarász Henrik német király a magyarok feletti győzelme emlékére hirdette meg az első lovagi tornát, 938/939-ben Magdeburgban. Henrik lovagi torna-alapító szerepkörével a Dollinger-ház feliratainak 16. századi szövege is kiegészül. Rüxner tornakönyvében Henrik útja a győzelem után ezért vezet először Mauerkirchenbe, s csak legvégül Magdeburgba. Henriknek a lovagi tornákkal kapcsolatos szerepének gyökerei minden bizonnyal Widukind híradására vezethetők vissza, aki a merseburgi /riadei/ nagy győzelem után elmeséli, hogy Henrik király kedvelte a harci játékokat és személyesen részt vett bennük. Ezeknek persze semmi közük nem volt a későbbi lovagi tornákhoz, de a középkori historizáló szemléletet ez különösebben nem zavarhatta. Az európai szépirodalomban a 12-13. század óta tűntek fel a lovagi tornák megalapítójára vonatkozó ötletek. így Geoffrey of Monmouth az „Angol királyok történetében" /IX,14/ félreérthetetlenül utal a legendás Arthur lovagi tornáira, amit azután Chrétien de Troyes, René király művei csak még ismertebbé tettek. A Huon de Bordeaux /1216—1226/ szerzője másokkal együtt ezt Nagy Sándornak tulajdonítja, Tours vidékén ugyanezt Geoffroy von Preuillynek tulajdonították. A Henrik és kísérete körüli legendák kialakulásának egyik mozgatórugója nyilván az ilyen típusú irodalmi vetélkedésben kereshető.26 Henrik és Rasso ábrázolásai nem véletlenül jelentek meg a tornakönyvekben, így a fiatalabb Ludwig von Eyb Tornakönyvében, 1519-ből27 , a Fuggerek
