Századok – 1995
Közlemények - László Gyula: Egy elfelejtett magyar (?) monda nyomában I/101
104 LÁSZLÓ GYULA aligha számolhatunk jelentős magyarsággal, vagy éppenséggel magyar fejedelemmel. Mindenesetre a képszalag jelentésének előzményei a szkíta időkig vezethetők vissza. A szkíta művészet — és egyúttal a szkíta mondakincs! — hagyományai végigkísérik a steppe életét. Előbb a szibériai aranylemezek művészetében, majd az ordoszi bronzokon, a permi bronzokon, a szőnyegeken (Pazyryk!), később a keleti miniatúrákon tűnnek fel a szkíta hagyományok. Nemrégiben a középkori Szent László legendánk falfestményeiben is felismertem ezt a hagyományt.8 Csernigov szkíta előzményeire csak tallózásként idézem a New York-i nagy szkíta kiállítás gyönyörű katalógusát (3., 4., 5. kép), amely az oroszföldi szkíta kincseket mutatta be.9 íme itt vannak a 180"-ban kicsavarodott állatok, a két, egymásnak hátat fordító nyilazó férfi, az összekapaszkodó állatpár. Sőt, megtaláljuk a sasok jelenlétét is. Itt a garcsinovói préselőmintát idézném.10 A menekülni készülő, megtámadott szarvasra mintázott ragadozómadár-fejek nem „stílusjegyek", hanem a szarvast marcangoló sasok! Még kísérlet sem történt a garcsonovói állatjelenet tartalmának „leolvasására", pedig hallatlanul gazdag mondai anyag sűrűsödik a szkíta művészet tömör nyelvezetén előadva! Nyilvánvaló, hogy ezek az ábrázoláselemek nem tartalom nélkül öröklődtek ezer éveken át, hanem éppen a tartalom (monda, mítosz) tartotta életben a képeket. Meg kell jegyeznünk, hogy a csernigovi vadászjelenetben van olyan elem is, amelynek múltját nem ismerjük: ilyen a megriadt vadász menekülése és a két kutya. Valamiről nem szabad megfeledkeznünk, méghozzá arról, hogy a díszes ivókürtök fejedelmi jelvények voltak. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az ötvös nem a maga kedvére díszítette, hanem előírták neki, hogy mit kell ábrázolnia. Ez az előírás az, amit kutatnunk kell. Ami az elkészítést illeti, a két ivókürthöz régészetileg legközelebb a bezdédi tarsolylemez áll, amelynek poncolt hátterében a palmetta koszorúzta kereszt két oldalán két csodalény (szenmurv) áll. Keverékállatok találhatók a nagyszentmiklósi kincsen is. Normann fogalmazásmódhoz kapcsolódnak az egymásbahurkolódó szemöldökök és nyelvek. Készítője vagy normann műhelyt is megjárt magyar mester lehetett, vagy magyar ötvösműhelybe került normann ötvös. Olvasmányaim közt tallózva több párhuzamot találtam a visszapattanó nyílvesszőhöz. Ezeket a teljesség igénye nélkül alább ismertetem. Berze Nagy János „Nap és tükör" című könyvének1 1 átlapozásakor a következő adatokat találtam. A magyar csodaszarvas-monda elemzésével kapcsolatban megemlíti, hogy: „A Partonopeus csoportot jellemzi az állatról visszapattanó nyíl a Gugemar mondában a lovag egy agancsos szarvasünőt megsebez, a nyíl azonban visszapattan reá és megsebesíti (201. o.). A szarvasünő monda, és az Argirus- és a halhatatlanságra vágyó királyfi mesetémák... a mitikus állat... itt sérthetetlen és a nyíl visszapattan róla (202. o.) Ez így van a Szent Egyed legendában, a Gugemar-Monte Gargano- és Gibbon-mondákban, amelyekben a nyíl az állatról visszapattan (205. o.)." Továbbá (211. o.) a mesékben Isten álmában parancsol a hősre, hogy menjen vadászni s a szarvasünővel találkozzék, s a visszapattanó nyíltól megsebesült hősnek megjósolja, a túlsó parton ő gyógyítja meg. Hogy a visszapattanó nyü képzete milyen széles körben elterjedt Európában, arról Sha-
