Századok – 1995
Tanulmányok - Mesterházy Károly: A magyar fejedelem és kísérete a 10. században V/1033
1040 MESTERIIÁZY KÁROLY ségén kívül családokhoz is tartozik. A hivatásos harcosok is családi kötelékben élnek, megnősülnek, béke idején családjaikhoz távoznak, korosodván kiöregszenek a harcosok közül. Amennyiben nem külíoldi harci vállalkozás során esnek el, tetemüket a családi temetőben helyezik nyugovóra. így a kíséretet hiába is keressük a fejedelmi vagy törzsfői központban, ha a válogatott vitézek az ország másik végéből gyülekeztek össze. Vagyis nem feltétlenül ott van a fejedelemség központja, ahol a kíséret temetői csoportosulnak. Azt mondhatjuk tehát, hogy a temetkezések földrajzi helyzete nem tükrözi közvetlenül az uralmi viszonyokat, a társadalmi kapcsolatokat. Ha azonban a fejedelem „etetett emberei" nagyon jól körülhatárolható földrajzi környezetből származnak, ahol családjaik élnek, dolgoznak, temetkeznek, akkor ez a fajta kíséret mégsem egészen olyan, mint pl. a germán harci vezetők kísérete, amely a legkülönbözőbb helyekről gyülekezik össze. Ebben a tekintetben a Bodrogköz és a Felső-Tisza vidék egyes temetői jól elkülönülnek azoktól a magyarországi temetőktől is, amelyekben az egy-két tized fegyveres mellett nagyszámú közrendű is előfordul (Püspökladány, Magyarhomorog), ami jellemzi a nagy Meroving kori temetőket is. A fejedelmi kíséret speciális esetekben a csatlakozott népekből is szerveződhet. E két alapvető tényező magyarázhatja a bodrogközi és hasonló temetők szerkezetét. Sem régészeink, sem történészeink között nincs e kérdésben teljes egyetértés. Mégis, ha hihetünk a helynevek tanúságának, a tiszaeszlári alánok és az őket törökül oszlárnak nevező „körüllakók" 10. századi temetkezéseivel kapcsolatban (Bashalom I. és II. temető, Tiszaeszlár) nem idejét múlt nézet a kabarok felső-tiszai jelenlétéről beszélnünk.40 A kísérethez kapcsolt temetőkről állapította meg korábban László Gy., hogy szerkezetük a nagycsaládok szerkezetének kövülete (Bezdéd, Kenézlő, Epeijeske).4 1 Később felmerült az alapos kétely e feltárások szakszerűségét illetően, sőt e temetők nagycsaládi szerkezetét is kétli Révész L.4 2 Az egy sírsorból álló, rangsor szerint eltemetett harcosokat vagy kiscsaládjaikat tartalmazó temetők azonban valóban léteznek. Ilyen a később közölt bashami, a karosi III. temető, de a karosi II. temető magjában is egy ilyen sírsor van. Ennek mintájára kell elképzelnünk a kenézlői első temetőt és az epeijeskeit is. A hiányosan és rosszul feltárt sírsorok laza kapcsolódása részben azt mutatja, hogy az egykori ásatások ma már nehezen értelmezhetőek. Fontos azonban az, hogy szerencsés esetben mégis fény derülhet a rendszertelennek látszó temető szerkezetre. Az ép sírsorok, melyekben mindig 10-15 körüli a temetések száma, valószínűleg két nemzedéket képviselnek. A hozzájuk kapcsolódó sírok meg-meg szakadó sorai esetlegesek, a köztük levő távolságok nagyok és szabálytalanok. A hiányokat pedig nem lehet a sírok elpusztulásával magyarázni. E sorok csak egyetlen nemzedéket jeleznek. Ezért arra gyanakodhatunk, hogy mindenkinek megvolt a saját sírhelye. Amelyik sírhely üres, annak gazdáját máshová temették el. Mivel ezek a temetők hirtelen szakadnak meg a második generációval, csak arra gondolhatunk, hogy a harmadik nemzedék halottainak maradnak ki a sírhelyek. Ez a rendszer azonban közvetve mégis azt bizonyítja, hogy nagycsaládi rendszerben éltek és temetkeztek e közösségek. Következésképpen a Felső-Tisza vidéki nagycsaládi temetők egy része jóval nagyobb lenne, ha a harmadik vagy negyedik nemzedék halottai is ott lennének eltemetve. Szerkezetük pedig hasonló lenne a 100-120 sírt tartalmazó temetőkéhez (Algyő,
