Századok – 1995

Közlemények - László Gyula: Egy elfelejtett magyar (?) monda nyomában I/101

KÖZLEMÉNYEK László Gyula EGY ELFELEJTETT MAGYAR (?) MONDA NYOMÁBAN Megjegyzések a nagyobbik csernyigovi ivókürtről Az alább bemutatott lelet közismert a régészeti irodalomban, mégis teljesen újnak hat, mert eddigi közlése helyett más javaslok. Ezzel szemben a felvetett kérdések megoldása nem régészekre vár, hanem a mese, monda, néplélektan szakembereire. Azok a példák, amelyeket magam e területről idézni fogok, tallózások, inkább csak érzékítik a kérdés megoldásának lehetőségeit. A csernigovi ivókürt egyik képszalagjáról lesz szó. A két ezüstdíszű ivókürt képszalagját elsőnek Tolstoi-Kondakov Dél-Oroszország régiségeinek bemutató kötete tette közzé, különösen miután a kötet francia fordításban is megjelent.1

Ez az összefoglaló mű tárta először a kutatók és az érdeklődők elé azt a művészetet, amelyet a szkíta kortól kezdve később „nomád művészet" néven emlegettek. Legszebb példái a dél-orosz kurgánokból kerültek ki és Nagy Péter szibériai aranylemez gyűjteményében találhatók. Csodás állatok, keveréklények, 180°-ban megcsavarodott, egymásba kapaszkodó, marakodó állatok bámulatos seregszemléje tárul elénk e művészetben.2 Az európai kutatásnak elsősorban Minns nagy összefoglalása mutatta be e művészet formanyelvének kialakulását, amely a görög művészet közelségében, a fába metszett minták éles síkjával átfogalmazva jelent meg.3 A steppei művészet mellett, a későbbi időkben Skandináviában a későrómai és germán művészet ötvözetében alakult ki a normann művészet. Ebben az ábrázolt mondák, mítoszok szalagfonatokkal átfont, erősen vonalas képekké váltak, térkitöltésük nem annyira szalagszerű, mint inkább az adott területen szétszórt állat- és emberábrázolás az uralkodó. E két művészet az érintkezési területén sajátosan keveredett. Árpád magyarjainak kialakulása éppen erre a földrajzi sávra esett. Ezt a sajátságot jó érzékkel ismerte fel a nagyérdemű Fettich Nándor, aki éppen a csernigovi ivókürtökkel kapcsolatban így ír: „A két csernigovi ivókürt művészete jól kiegészíti egymást: a nagyobbik művészete ugyanazt fejezi ki figurális motívumokkal, mint a kisebbiké növényi motívumokkal. Az előbbi északi tendenciát, az utóbbi keleti tendenciát mutat, a kisebbik kürtön szalagfonadék, a nagyobbikon a tarsolylemezek palmettái." Továbbá: „a jobb szélső emberalak haja olyanféle, mint a beregszászi ezüstdíszítmény felső részén látható szalagfonat." A kürtök művészetét a tarsolylemezekével együtt dél-oroszországi készítménynek tartja. Szerinte tehát a jobboldali