Századok – 1995

Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967

DECEBÁL KINCSEI 1017 Vickers 1992 = Michael Vickers: The metrology of gold and silver plate in Classical Greece. Boreas 21,1992, pp.53-72-Vulpe 1964 = R. Vulpe: Dion Cassius et la campagne de Trajan en Mésie Inférieure. StCl 6, 1964, pp. 205-232. Vulpe 1988 = R. Vulpe: Columna lui Traian. Monument al etnogenezei romanilor. Bukarest, 1988. Winkler 1965 = I. Winkle/" Personificarea Daciei pe monedele romane imperiale. StCl 7, 1965, pp. 225-234. Wollmann 1983 = V. Wollmann: Briefe zur Geschichte der siebenbürgischen Altertumskunde. Bukarest, 1983. JEGYZETEK 1 J. Makkay: The most ancient gold and silver in Central and S.E. Europe. In Découverte du métal, publiée par J.-P Mohen-Chr. Eluére. Paris, 1991, pp. 119-129, valamint Makkay 1995, pp. 65-76, továbbá J. Makkay: Problems of copper and gold in the Copper Age of the Carpathian Basin. Mozsolics Amália Emlékkönyv, sajtó alatt. - A tiszapolgári, bodrogkeresztúri és Lasinja-kultűrák ma ismert teljes arany leletanyaga 5-6 kg súlyú, beleszámítva a tiszaszőlősi/mojgrádi leleteket is. Tehát akár egyetlen közepes méretű arany rög is elég lett volna hozzájuk nyersanyagnak. 2 Nicolaus Olahus: Ilungaria - Athila, ed. C. Eperjessy et L. Juhász. Budapest, 1938, Hungaria, cap. 19, p. 33. Magyarul Hungária, ford. Németh Béla. Budapest, 1985, pp. 77-78. 3 Magyar Történelmi Okmánytár-MIIII I: 2, 1538-1553, Pest, 1858, No. 224, 6. Oct. 1551, pp. 299-302. 4 Benkő 1778, I., pp. 93-94: Joli. Sigismundus ... ex Transilvania, ad Solymanum Turc. Imperatorem, Belgradi Castro tenentem proficisceretur, regiis barbarum demulsit muneribus, inter quae numeratae sunt, patella ex puro auro caelata, in quarum altera grumi aurei, binarum et semis librarum graves inhaerebant, in quibus inassa quoque aurea frustrates arbusti nativam speciam efßgians, lento liquore mellini fluoris instar in gyrum turbinát erat. - Egy korabeli forrás, Bánffi Gergely is beszámol János Zsigmond látogatásáról Nagy Szulejmánnál. A fejedelem június 29-én járult Zimonyban (régi nevén Zemplin) a szultán elé, és az átadott ajándékok között volt „...egy arany pogácsa, vagy tányér, mellyben tetszik vala 12,000 arany értékű kösöntyű, ... a másik arany tányéron vala egy csudálatos gyűrű...,". A két tányér, azaz pogácsa bizonyára egy-egy hatalmas aranyrög volt; vagy eredetileg is lapos, mint a legtöbb ilyen rög, vagy laposra kalapálva. In Emlékezetül hagyott írások, pp. 49-51. Legújabban némileg eltérő fordítással és más szerzővel: [Bánffy Györgyi: Második János ... török császárhoz menetele. Régi Magyar Könyvtár, Források 2. Bp., 1993, pp. 126-127. - Benkő József eredetibb hagyományt őrzött meg, mert nála a tányérokban aranyrögök - grumi aurei - és valamely növényre emlékeztető csavarodású darabok voltak, utóbbiak nyilván azok a különös tekervényű termésaranyak - vonalszerű, faalakú, moh- vagy tollszerü alakzatok (Franzenau 1892, p. 80) -, amelyek Ransanus, majd Bél Mátyás óta a szőlővenyigén termő aranytekercsek legendáját kiváltották. Lásd Tóth Béla: Magyar ritkaságok: Az arany venyige. Budapest, 1899, 131-143. Tóth szerint a Bél Mátyás: Ilungariae antiquae et novae prodromus, Nürnberg, 1723-ban közölt metszet egy ilyen venyigearanyat ábrázol, amely egy „typikus kelta spirális" lenne. A valóságban a metszet egy igazi szőlőkacst, és egyáltalában nem egy kelta [azaz nem bronzkori, vagyis Bél számára kelta] karspirálist mutat. Lásd még Benkő 1778, I. pp. 96-97, és 1834, I, 95-96! A kérdéshez legújabban Égető Melinda: Aranytermő szőlőtőkék. Magyar Nemzet 1990. április 28, p. 8. 5 Kemény József-Nagy Ajtai Kovács István: Erdélyország' történetei' tára, I. 1540-1600. Kolozsvár«, 1837, pp. 42-43. 6 Lásd Források, Bethlen Farkas 1687, p. 174! 7 Franzeanu 1892, pp. 80-82. 8 Benkő 1778, p. 16., 1. jegyzet: Ilic ille est fluvius [Aranyas], quem Transilvaniae Pactolum jure dixerimus. - J. Mathesius (lásd Források, 1563, xxi, verso): Ilungerland sampt den Bergkstedten im Hungerischen Gebirg hat so reichlich geschuet das man Opliirisch und Arabisch goldts vergessen und alles gut gold nur Ungerisch genandt wird. - Carcopino 1924, p. 32.