Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
DECEBÁL KINCSEI 1005 p. 104: a pápa által I. Ferdinánd ellen Martinuzzi megölése miatt folytatott vizsgálatról Timon (Purp. pan. p.m. 160) azt írta, hogy „Plerique thesauris Georgii id adscribant, quorum possidendorum caussa tantum scelus Castaldus praesumsit." Kenderesi Mihály nagy-érdemű S. Pataki professor: Nagy Ferentzhez válaszsza a' KOZÓN és LYSIMACHI aranyokról. Kolos'váronn, 1812. p. 7: „Egy igen régi, 's tsak nem szüntelen fenn álló traditio, történeti emlékeztetés, azt hiteti-el véllek [t.i. a néppel]; hogy Dárius' kintsei még most is ezen Országban szerte szélyel el-rejtve lennének. Ez magának az Erdélyi Királyi Fő Igazgató Tanátsnak 's felsőbb Helyekenn-is egy bizonyos Testamentumnál fogva alkalmatlankodott: de számtalanok azok, kik ezen hibás vélekedésnél fogva, az irt Dárius' Kintsét titkon és nyilván keresve ássák, bontyák, az Erdélyi dombokat, hegyeket és omladékokat;... A' Nép tehát, a' mint én azt sokszor tsudálkozva még némely elébb kellő emberektől-is hallottam, a' KOZÍÍN, és Lysimach Aranyokról-is azt tartya; hogy azok-is Dárius' kintsei közzül valók lennének. p. 32: mivel Darius soha még csak meg sem közelítette Erdélyt, „... mivel Erdélybe se maga, se népe nem volt, itt el se rejthette [kincseit], tehát a' KOXQN, és Lysimach arannyainak a' Dárius kintsei közzül való lételek, látni való, hogy tsupa mese;..." pp. 44-48: „Hunyad Vármegyében vagyon az a' kérdésben forgo hely, ... famelynek] neveztetik egy tájéka oláhul Muntselnek, mely Havasotskát tészen, a' hol ez előtt mintegy tíz esztendőkkel találtattak a' többször említett Aranyok elegyesleg, de a' KOZÍlNok sokkal felesebben mint a Lysimach arannyi, ugy hogy a' mint értettem: száz között alig lehetett Lysimach arannyait négyet, vagy ötöt számlálni; és onnan is van az, hogy a beszéd szerint mindenkor tsak a' KOXQN, Aranyok találása szokott említetni. A' találók, az 1570dikés Adprobatabéli vélekedésem szerént nagyon káros Törvény miatt, titkolni kívánták a' találást; s' talám Esztendeig-is titok volt: némelyek meg-tudattak, el fogattattak, némelyeknél sok rész darabok találtattak, egy találó a' fogságba meg is holt. Nagy része ezen Kintsnek a' beszéd szerént Oláh országba, a' hol a' Fiscus se részt nem kért, se nem confiscálta, talám többnyire öszve olvasztva, a' mint a' köz hú- szerént beszéltetett, bé lopatott. ... Meg találtatott továbbá a' mint mondják, egy nagy olvaszto kementze, és a' mint hallottam néhány Má'sányi igen gazdag arany értz. Ezek azok, melyeket én e' dolog felől mint nevezetesebbeket irni tudom." pp. 61-62: Tröster 1666-tal kapcsolatban (lásd Források!) megjegyzi:, A' többek között azt irja, hogy 1543ba a' Sztrigy vizébe, de mely tájékon környülállásosan le-nem irta, (én a ' traditioból ugy hallottam, hogy Piski nevii Falu alatt) valamely Halászak teménytelen Kintsre találtanak, és a' több kints között, tsak Lysimachus arany lett légyen mintegy 40,000 negyven Ezer darab, a' mely aranyoknak dolga ki-tudatván, akkori Erdélyi Gubernátor Martinusius, más névvel György Barát-is sok Ezereket mind a' találóktól meg-szerzett, mind pedig ő is kerestetvén a' Sztrigyből magából kapott légyen, ... és hogy minden darab az ő idejebéli Aranyokhoz mérve kettőt nyomott. A' Tröster le-írása, hogy a' számnak sokaságára nézve-is igaz lehet, nagyon hihető, mert Martinusius halála után-is, ... tehát feles Esztendőkkel a' találás után, a' Castaldus által végben vitetett kegyetlen gyilkosságig; a' mely történt az Al-Vintzi Kastélyban, ugyan tsak a' Maros mellett: mind ott, mind Szamosujvári Kastélyába
