Századok – 1995

Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967

DECEBÁL KINCSEI 1001 Ed. 1779, caput 50, p. 44: „... per Legiones Romanas tutandam, qui etiam Thesauros Regios, quos Decebalus subter vada Sargetiae (Strell) amnis in fornicibus opera servorum postea, ne rem indicarent, occisorum constructis, occultaverat, a Bicili captivo, cui soli res cognita erat, indicates invenit. Hujus rei fidem, (utut, qui cum Köleserio, in Auraria Romano-Dacica pag. 23 seq. contradicant, non desint) praestat Dio Cassius, in Vita Trajani et Inscripţio Lapidaris apud Reichersdorsium, Trösterum, Gruterum, Timonem et alios ita sonans:...". Ezt követően adja a Taurinus-féle feliratot. Caput 211, p. 157: „Georgio ... ad Oppidum Alvintz reversus esset, eundem in cubiculo suo noctu per immisoss quatuor Hispanos, quorum Palavicinus et Lopetz ductores erant, die XVII. Decembr. anni hujus 1551. trucidari curavit. ... Thesaurus vero illius Alvintzi et Szamosujvarini (quod ipse aedificaverat) repertus, et supellex regiae magniilcentiae, in manus devenit interfectorum." Ferrari, Marc Antonio: Letera d'une segretario del Sigr. Giovanni Batista Castaldo. Eredetije a torinói állami levéltárban. Közölte Nyári Albert: Marc Antonio Ferrari, Castaldo tábornok titkárának jelentése Martinuzzi meggyilkoltatásáról, pontosabban 1552. február 19-én Kolozsváron tett vallomása Báthori András jelenlétében. Magyar Történelmi Tár XXIII, 1877, a 2. folyam 11. kötete, 241-258. p. 258: „nel quai Alvincz si trovono undici milla ducati in una cassa et centi argenti in denari, anchora che da quattro so li fussere rubbati et tolti; fino a quaesta hora no si e trovato conto se no di 3000, ma i malfattori sono prigioni. Gli argenti parimente parte si perderono; et parte se ne recuperano, ma non fanno summa. ... Quello che si e trovato in Wxur [sic!],dove si diceva essere il thesoro del Frate, furono 4000 et cinquecento marche d'argento, mille Lisimachi d'oro, i quali vagliano due scudi l'uno, mille et non so quanti fiorini d'oro, alcuna anella false o di poco valore, due catene, una trista et una buana, di 200 pietre et 25 pietre di minera avenate d'oro grandi et piccole. Basta che'l tutto non ascendi a 35,000-40,000 ducati. Finály Gabor: A gredistyei dák várak. ArchÉrt 50, 1916, 11-43. A rendkívül tájékozott cikkben a szerző nem vett tudomást az 1543-as felfedezésről, holott részletesen foglalkozik az 1803-ban talált aranyérmekkel. Utóbbiakról megírja, hogy „Katonaságot küldtek ki Péchy őrnagy parancsnoksága alatt, hogy a lelőhely környékén keressenek, kutassanak aranypénzek után, jó lesz hadiköltségre Napoleon ellen!" [p. 11., az én kiemelésem]. Fodor András — Brúz Lajos: Erdély ritkaságai és természeti nevezetességei. I. Hunyadvármegye ritkaságai és nevezetességei. HTRTE15,1904-1905, pp. 116-117: Arany falu, hajdan románul Uroj, németül Goldendorf, ma Uroi, Hunyad megyébenvan. , A monda hiresztelé, hogy az utolsó dák király mielőtt Parroissia kapujánál fegyverbe bocsátkozik, dariusi kincsét a Sztrígy fenekére rakott boltív alá rejté s e hely ott van, hol az Arany pikkelyü pisztrangos Sztrigy Ai-anynál a Marosba vész. Midőn megárad e havasi patak s rémes csörgéssel foly alá vize a piskii hid alatt, a babonás nép hallani véli a vizbe temetett Decebal dariusi kincseket zörögni, melyek felett sárkány ül, ki lapos farkával az iszaptól tisztogatja aranyait s hiszi a babonás nép, hogy a Sztrigy ez arany-ezüstöt egyszer a paîtra okádja. Izabella királyné alatt több 100 darab kozon és lysimachosi aranyokat kaptak a Sztrigy partján, melyeket Martinuzzi felgazdála.