Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
DECEBÁL KINCSEI 985 Szamosújvárt Csáki Pál a veretlen arany és ezüst nagy részét elemelte, a maradékot átadta Castaldonak. Rengeteg hordónyi arany és ezüst pénz volt ott, veretlen arany még sokkal több, és nagyon sok edény. Mégis Váradon volt felhalmozva a legtöbb arany, ezüst, és igen nagy számú edény. Alvincon Castaldo a pénzesládában 20 ezer aranyérmet talált. Martinengus két, 1552-ben kelt levele szerint az értékek között volt még zömmel Lysimachusokból álló mintegy 30 ezer aranyérem is. Mindez jóval kevesebb, mint amennyit reméltek, és ennek a kevésnek is szétszóródott a java része. Az egész legfeljebb 100 ezer dukát lehetett, bár egyes vélemények szerint elérte az 500 ezer dukátot is (1750 kg arany), ami alaposabb vizsgálatra szólít fel, (maggior lume della causa). Az előbbi értékekről készített táblázat a következő: Forrás Arany kg Ezüst kg Lysimachus összes érték aranyban Bethlen 1687 1548,5 1223,0 4000 Centorio 1566 518,0 1430,0 1000 250/750 ezer arany Bucholtz 1836 635,5 1125 + 1000 Castaldo 1552 10,5 1125,0 1000 Ferrari 1552 49,0 1125,0 1000 35-40 ezer dukát Martinengus 1552 1750,0 1000, de max. 30 ezer 100/500 ezer arany Az 1543-as felfedezésből származó tárgyak voltak tehát a hagyatékban a Fráter György kezébe került, egyelőre ismeretlen számú, de 30 ezernél eredetileg alighanem több Lysimachus arany, a két szobor, a fél kígyó vagy sárkány, a hordókban, ládákban vagy zsákokban őrzött nyers arany és ezüst lemezek egy, ismeretlen része, továbbá feltehetően az aranyozott ezüst és ezüst edények, ékszerek és más díszek egy része. Erre utalhat halványan Centorio ama adata, hogy a szamosújvári kincsben volt 32 darab magyar típusú nagy kehely is: trenta due coppe grandi aWVngaresca con diuersi ornamenti d'argento soura, tutte indorate. Eszerint a hagyatékban voltak más edénytípusok is, amelyek lehettek dák ezüstedények. Ezeket ma már nem tudjuk kiválasztani a kupák, bokályok, csészék, nagy tálak közül, de dák ezüsttálakként gyanúba vehető akár a reliefekkel díszített tizenkét aranyozott ezüst nagy kézmosó-medence is. A 106-os felfedezés részletei, a colonna Traiana domborműve148 a három ló hátán látható, a kincsből származó edényekkel, a Traianus által a Zeus Kasios szentély számára felajánlott ezüst edények, az 1543-as kígyó és két szobor valószínűvé teszik, hogy az 1543-ban előkerült kincsrészben is voltak edények, jóllehet ilyenekről forrásaink nem beszélnek. Arra vonatkozólag, hogy hol volt a 106-os és az 1543-as felfedezés helye, csak találgatásokra vagyunk utalva, jóllehet a Sargetiaf/Sztrigy/Streiul] völgyének említése a hellyel kapcsolatban Cassius Diónál és a 16-17. századi forrásokban nem lehet véletlen. Valószínűleg abból az adatból kiindulva, hogy a halászok a Marosból eveztek be és felfelé a Sztrigy völgyében, vannak, akik a Sztrigy Dévától jóval keletre lévő torkolata környékére teszik a felfedezés helyét, így Schoenvisner Lazius nyomán, egy számomra ismeretlenül maradt francia forrás pedig Piski közelébe, ami a Sztrigy torkolatától kb. öt kilométerre délre van.14 9 Kenderesi Mihály a traditio szerint vélte
