Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
980 M Ali KAY JÁNOS arra a Téglás Gáborra alapozta véleményét,11 7 aki nyilvánvalóan a Lazius-féle és a Miles-hagyományt olvasztotta össze. Mivel Miles nem írt negyvenezer éremről, Téglás ezt az adatot csak egy további forrásból vehette, de Laziustól nem, mert ott nem találhatta, hacsak ő is félre nem olvasta Téglás volt az első, aki ezeket a régi forrásokat alapos helyismerettel, a bányászatra vonatkozó széleskörű tudásával és az antik adatok másodkézből vett, néha téves említésével egészítette ki. Nem volt tehát sem igaz, sem igazságos Hampel lesújtó kritikája! Szükséges volt erről ennyit megjegyeznünk, mert előfordulhatott volna, hogy Téglás kis cikke nélkül az európai tudomány, beleértve a magyar és a román régészeti kutatást is, talán még máig sem figyelt volna fel az 1543-as felfedezésre. Úgy, ahogyan nem tudott róla Carcopino 1924-ben, vagy Párvan sem 1926-ban, vagy ahogyan csak Téglás cikkén keresztül jutott el Miles Mátyás 1670-es beszámolójáig Finály Gábor.118 Az 1543-as kincs összetétele Az 1543-ban talált kincsre vonatkozó hagyomány egy másik fonalát a Martinuzzi halálával kapcsolatos források jelentik, mivel egyelőre nem ismerjük a Martinuzzi által folytatott vizsgálat és a helyszínen való kutatás részleteit. Martinuzzi meggyilkolásáról bőséges adatokkal rendelkezik a kutatás, és azzal kapcsolatban a hagyatékában talált és elrabolt értékekről is, jóllehet a meggyilkolása ügyében indított pápai vizsgálat anyagát történetírásunk még nem dolgozta fel.11 9 Az adatok a Martinuzzi birtokában őrzött, kétségtelenül jelentős nemesfém-értékek esetében három szempontból lehetnek kapcsolatban az 1543-as felfedezéssel: a hagyaték nagysága miatt; amikor Lysimachus-érmeket említenek; és amikor kincsei között olyan tárgyakat, illetve nyers aranyat és ezüstöt sorolnak fel, amelyek biztosan, vagy feltehetően 1543-ban kerültek napvilágra a Sztrigy völgyében, akár halászok/pásztorok találták őket, akár a Martinuzzi által indított kutatás során. A források egy jelentős része valószínűleg elfogult abból a szempontból, hogy melyik oldalon állott, az olasz és spanyol érdekűek tehát kisebbíteni igyekeznek a Castaldo és zsoldosai által rabolt kincsek, főleg az arany mennyiségét. Innen van az ezüst-, illetve aranysúlyok és éremszámok nem meglepő egyezése Bucholtz, Castaldo és Ferrari, illetve Castaldo és Ferrari adatai között. Nem lehet véletlen eredménye az általuk beismert csekély aranymennyiség sem, ami Áldana esetében a legfeltűnőbb (lásd Források, Áldana!). A Lysimachus-érmek esetében ellentmondanak egymásnak a források a súlyukat illetően. Említik, hogy két dukátosak voltak,12 0 Mathesius szerint viszont, aki maga is látott Lysimachusokat, több, mint két magyar aranyat nyomtak. Lazius szintén többször kézbe vett ilyeneket, és 3 dukátosnak találta őket,12 1 akárcsak Miles Mátyás. Végül Centorio szerint három vagy négy arany súlyúak voltak, egy olyan megbízható forrás, mint Bethlen Farkas pedig 4 arany súlyt említ.122 Miután 1559-ben Bécsben a (magyar) arany forint és a dukát 3,5 gramm körül volt,12 3 így egy eredeti Lysimachus súlya 7, 10,5 vagy akár 14 gramm is lehetett. Részben eltérnek az adatok abból a szempontból is, hány Lysimachust küldött Martinuzzi, illetve Castaldo a talált éremkincsből Ferdinándnak. Martinuzzi 2000 Lysimachust küldött a császárnak,12 4 viszont Castaldo vagy 1000 Lysimachust, illetve valamivel többet annál,12 5 vagy 10 ezret,12 6 illetve Forgách Ferenc szerint 20 ezer
