Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
DECEBÁL KINCSEI 975 az egyes pontokra nézve mégis nagy, és így számadataikat fenn kell tartani, jóllehet fenntartással kell kezelni, fejezte be érvelését Longden. Érthetően Carcopino felfogását követi a 2. világháború utáni romániai kutatás, és a tízzel redukált mennyiségeket fogadja el,8 4 vagy még azokat is túl nagynak tartja,8 5 és általában visszafogottan tárgyalja a Decebál-kincs 106-os és 1543-as megtalálását. Sőt, akad eset, hogy említést sem tesz róluk, pedig a téma és a szövegkörnyezet megkívánná.8 6 Jakó Zsigmond, aki részletesen feltárta a Sarmizegetusa Regiaban 1803-1804-ben talált aranyérmek és az azt követő ásatások forrásait, érthetően nem tárgyalta a 106-os kincset. Kevésbé érthető, hogy nem foglalkozott az 1543-as lelettel, jóllehet biztosan sokat tud róla.87 A kérdés figyelmen kívül hagyása a legfeltűnőbb Ferenczi Sándor kiváló, bár rövidítve közölt tanulmányában.8 8 Hasonlóképpen Ferenczi Géza és Ferenczi István sem foglalkoznak vele a Sargetías folyónévre vonatkozó antik adatok kiváló elemzésében. Csak R. Paribeni régi véleményét utasítják vissza, aki szerint a Sargetia/Sztrigy keskeny medre nem volt alkalmas ekkora kincs elrejtésére, erre a székelyföldi Vargyas/\?irghi§ folyó völgyét gondolta alkalmasnak, figyelmen kívül hagyva Cassius Dio - Xiphilinos adatát, hogy ti. a Sargetías közvetlenül a dák királyi palota mellett rohan el.8 9 A romániai kutatásnak erre a tartózkodására az ésszerű magyarázat nyilván az, hogy még a tízzel redukált mennyiségek is túlságosan nagyok — és valóban túlságosan kerekek — ahhoz, hogy mai szemmel valósnak tarthassuk őket. Kérdés azonban, hogy az ókorban királyi udvarokban felhalmozott óriási nemesfém-mennyiségek ismeretében helyes-e mai szemmel vizsgálni ezt a kérdést. Ez árinál is inkább felmerül, mert ugyanez a tizedelés megtörtént egy másik nagy kincslelet esetében is, amely ugyanott, tehát a Sarmizegetusa Regia mellett rohanó Swgetia völgyében9 0 került napvilágra. * * * Ma már tudjuk, hogy 1489. július 1-én „egy hajó kötött ki a budai Dunaparton, amely Erdélyből római köveket hozott" Mátyás király udvarába. Ezek fölfedezésében és útbaindításában Geréb László gyulafehérvári püspöknek (*? - tl505?) is szerepe volt.9 1 Gróf Kuun Géza szerint e kövek közül három Sarmizegetusaból származott.92 Geréb titkára, Megyericsei János a 16. század elején egy erdélyi latin feliratgyűjteményt állított össze, amely ismert volt Stephanas Taurinus és Wolfgangus Lazius számára is.93 Megyericsei kutatott a római colonia, Ulpia Traiana területén is.9 4 Valószínű, hogy már ekkor felfedezték, ha nem régóta ismerték.,9 5 az őserdők mélyén fekvő hajdani dák királyi központot is, amire éppen Taurinus Stauromachiájának később oly sokszor idézett költött sorai utalnának: Piacúit subiicere epitaphium hxmc ob sortem ab Ulp. Trajano positum. (lásd Források, Taurinus!): IOVI INVENTORI, DITI PATRI, TERRAE MATRI DETECTIS DACIAE THESAVRIS CAESAR NERVA TRAJANUS AUG SAC. P. Tudjuk, hogy már ekkor folytak kincskeresések a főleg vlach=oláh [román] hegyi pásztorok által jól ismert, régi lelőhelyeken 9 6 amiről az előbb említett, Entz Géza által felfedezett, az éremkincsek sorsára jellemző eset is tanúskodik. II. Ulászló
