Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
972 M Ali KAY JÁNOS szemével Ninost és Semiramist, a legendabeli asszíriai uralkodópárt ábrázolták,58 annyi vehető tehát csak biztosra, hogy a leletben volt két, aranyból való, férfit és nőt ábrázoló kis szobor. A 106-ban talált aranyozott őstulok-szarv5 9 nem áll teljesen egymagában a dák leletanyagban, hiszen a Severeanu-gyűjteményből ismerünk egy faragással gazdagon díszített ókori, dák szarvat (amely talán bölényé volt).6 0 A 106-ban talált érmek óriási számáról teljes joggal már Király Pál azt írta, hogy „Hihetetlen számok még akkor is, ha tizedrészükre szállíttatnak le."6 1 Komoly érvekkel legelsőként J. Carcopino kételkedett a mennyiségekben és a számokban. Abból indult ki, hogy Domitianus háborúi, építkezései és más költekezései6 2 kimerítették a kincstárat, és halálakor (Kr.u. 96.) válságos pénzügyi helyzetet hagyott maga után. Ez azonban Traianus uralkodásának közepén hirtelen megváltozott. Hiszen míg uralkodása első évtizedében, és még 104-ben is takarékos politikát folytatott (az ifjabb Plinius szerint parens in aedificando6S ), 106 után óriási és nagyon költséges közmunkákba kezdett, amelyek zömmel a dák és a parthus háborúk ideje közé esnek: 109-ben a fürdők, a Naumachia, a Via Traiana, Ostia és Centumcellae kikötője, 111-ben a Via Salaria rendbetétele, 112 januárjában avatja fel a Forum Traiani-t, benne a Basilica Ulpia, két könyvtár, a (senatus által építtetett) Colonna Traiana, befejezik a Via Appiat, 113-ban a Venus templom, 115-ben a Via Latina és Ancona kikötőjének építése. Továbbá a pometinai mocsarak (Pomptinae paludes) kiszárítása, a Nilus-Vörös tenger közötti régi csatorna újbóli megnyitása, az Acqua Traiana a Braccianoi tótól a Trasteveréig. Óriási költségeket jelentettek a dák háborúk győzelmeit ünneplő 123 napos látványosságok (11 ezer vadállattal és 10 ezer [dák?] gladiátorral)64 , továbbá az adamklissi győzelmi emlék (Tropaeum TraÁani). Új segédcsapatokat és két légiót állított fel (XXX Ulpia és II Traiana, bár lehet, hogy még a második dák háború előtt6 5 ), és rengeteg pénzt felemésztő hadjáratai során 106-ban megtörtént Arabia elfoglalása, 114-ben Armeniáé, 115-ben Mesopotamiáé. 116-ben átkelt a Tigriszen, és Seleukeia és Ktesiphon elfoglalása után elérte a Perzsa öblöt. 106-ban három alkalommal szórt pénzt a római plebs sorai közé, feltehetően 650 denariust, hétszer-nyolcszor annyit, mint elődjei vagyNerva (75 dénár fejenként), és legalább négyszer annyit, mint maga Augustus (120 dénár fejenként).66 Nemcsak a congiaria vitte azonban a pénzt 106 után, hanem az alimenta is.6 7 Carcopino az ellentmondás feloldását Daciában vélte megtalálni.6 8 Utalhatott volna erre már Gelliusnak az az adata is, hogy in fastigiis fori Traiani simulacra sunt sita circumundique inaurata equorum atque signorum militarium, subscriptumque est: EX MANUBIIS ... haec inscriptio .. non res corporaque ipsa praedae demonstrál ..., sed facta esse haec comparataque ex manubiis, id est ex pecunia praedaticia, deciarat.69 Azaz „Traianus piaczának oszlopán köröskörül lovak és katonai jelvények megaranyozott képei vannak, s alájok ez van irva: ex manubiis (zsákmányból). ... ez teljesen mást jelent, mint a praeda. Praeda-nak ugyanis magukat a rablott dolgokat, manubiae-nak pedig a quaestor útján a zsákmány eladásából bejött pénzt nevezték."7 0 Jogos tehát a feltevés, hogy a pénzzé tett zsákmány a dáciai hadjáratból származott. Kérdéses maradt azonban Carcopino számára, hogy valójában mennyi is lehetett a Sargetia medrében megtalált arany és ezüst. Nos, Carcopino Kriton-Lydos adatait abszurdnak, és az írásos hagyomány során torzultnak tartja, és okát egy, a tízezret jelölő M majuszkulával kapcsolatos állítólagos