Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
TANULMÁNYOK Makkay János DECEBÁL KINCSEI Amikor rézkori aranyleleteink nyersanyagának származásáról írtam,1 került kezembe Oláh Miklós (1493-1568) Hungáriája. A püspök beszámolt az Erdélyben talált súlyos termésarany-rögökről, amelyek közül egy tyúktojás nagyságú, száz dukát súlyú (kb. 350 gramm) az ő tulajdonában volt. Gerendi Miklós püspök példánya már háromszázötven dukátot (1225 gramm) nyomott, és híre járt egy Abrudbánya környéki jobbágynak, aki egy cipó nagyságú, ezerhatszáz dukát súlyú, tehát 5,6 kg-os rögre bukkant.2 Akkoriban mindennaposak voltak az ilyen aranyrögök az erdélyi nemes családok ékszeres- és pénzesládájában, és éppen Oláh Miklós közvetítésével küldött Batthyány Ferenc felesége, Batthyány Katalin egy darabot Belgiumba Mária királynénak, azzal a kéréssel, hogy továbbítsa azt a francia királynénak.3 János Zsigmond pedig 1566-ban ajándékozott Zimonyban (régi nevén Zemplinben) a Szigetvár ellen induló Nagy Szulejmánnak ajándékba aranyrögöket is.4 Kemény József leírása szerint a Szulejmánt meglátogató erdélyi fejedelem ajándékai között volt „legelsőbben: egy arany pogácsa, vagy tányér, mellyben tetszik vala 12,000 arany érő kösöntyű".5 Martinuzzi György meggyilkolásakor csak szamosújvári erősségében legalább 872 fontnyi, tehát 434 kg súlyú pénzzé nem vert nyers aranyat, auri infecti, találtak.6 A teljesen hiteles adatok közül megemlítjük, hogy 1891. november 6-án a Hunyad-megyei Muszári-völgy Mária-bányájában egy 57,726 kilogrammos termésarany került elő.7 Erdély aranytermő helyeit tehát joggal hasonlították a 16. században az ókori világ leggazdagabb aranybányáihoz, a Kis-Azsiai Pactolus völgyhöz, a kincses Arábiához vagy a mesés Ofirhoz.8 Ezt követően olvastam Tóth Enclre sorait arról, hogy Kr. u. 106. nyarának végén a rómaiak kiásták Decebal elrejtett kincseinek javát a Sargetia, azaz Sztrigy patak vízmosásos völgyében: „Minden bizonnyal a dák királyoknak, talán magának Decebalusnak az örökölt kincstárához tartozott az a 40,000 darab (mintegy 3,4 mázsa) Lüszimakhosz-aranypénz is, amit a 16. sz. közepén az egykori dák központ közelében, a Sztrigy medrében találtak, és aminek egy része Fráter György, majd Castaldo kezére jutott."9 Az óriási aranylelet további sorsa után nyomozva, kiderült, hogy majdnem minden szerző az életében mellőzött, halála után pedig elfeledett Téglás Gábor rövid cikkére hivatkozott vagy épített, akár bevallottan, akár bevallatlanul.1 0 Téglást követően a magyar tudomány soraiból már csak Finály Gábornak adatott meg, hogy tanulmányában mint magyarországi lelőhelyet tárgyalja a gredistyei dák várakat.11 Az 1543-as leletet csak röviden említi Téglás cikke alapján,1 2 mivel főleg az- 1803-1804-es aranypénz-leletekkel és ásatásokkal foglalkozik.1 3 Az 1. világháború utáni román történetírásnak is Téglás volt a kiindulópontja az 1543-as nagy éremlelet kapcsán. Ugyanakkor Trianon egyik előkészítőjének, N. Densugianunak, jóllehet is-
