Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
860 EGYED ÁKOS mány fennhatósága alatt működik; 2) egy székely katonai tábor létesítése és 3) a „székely nemzet régi szabadságának visszaszerzése".11 1 Ez a program, megvalósulása esetén, a székelységet önálló politikai és katonai entitássá alakította volna át, ami tekintettel a Székelyföld etnikai jellegére, földrajzi helyzetére s önigazgatási hagyományaira, nem volt lehetetlen elképzelés. A székelység számára az a pont is vonzó lehetett, amely a régi szabadságjogok visszaszerzését írta eló, csakhogy az teljesen ellentétes volt a polgári jogegyenlőséget, közös teherviselést biztosító márciusi törvényekkel. Tény azonban, hogy a székelység hatalmas lelkesedéssel fogadta a nemzetgyűlés összehívásának a tervét, s megkezdődtek az előkészületek, hogy október 16-án minél nagyobb számban megjelenhessenek a kitűzött helyen, a Székelyudvarhely melletti Agyagfalván. Más volt azonban a véleménye Berzenczey ellenfeleinek. Alighogy a székely nagygyűlés terve nyilvánossá lett, az erdélyi magyar liberális politikusok Vay és a Gubernium köré tömörülő csoportja ellenintézkedéseket javasolt. A Gubernium szerette volna betiltani a székely nemzeti gyűlést arra hivatkozva, hogy az még inkább kiélezi Erdélyben a nemzetiségi ellentéteket. A Gubernium és Vay a General Commando várható intézkedései miatt is a székely gyűlés ellen foglalt állást. Valóban, Puchner határozottan megtiltotta, hogy a három székely határőrezred részt vegyen az agyagfalvi gyűlésen Urban alezredes pedig kimozdította a II. román határőrezredet Naszódról s megszállta a Marosvásárhelyhez közel fekvő Szászrégent. Vay és a liberálisok ellenkezéseinek volt azonban egy más oka is, nevezetesen a politikai erők félelme Kossuth állítólagos diktatúra-tervétől. Az meg egyenesen olaj volt a tűzre, hogy Berzenczey Kossuthot szerette volna meghívni az agyagfalvi székely gyűlés elnökének. Marosszék főkirálybírója, Toldalagi Ferenc már október másodikán ezt írta Batthyány miniszterelnöknek (nem tudván természetesen Batthyány lemondásáról): ,A székely nemzeti gyűlésen való elnökség indítványa" a „Pesten nyilvánult diktatúrai hajlamokkal van egybefüggésben, mely eszmének, hogy itt kik a prófétái, nem nehéz eltalálni".11 2 Október 3-án a kormányszék javasolta a miniszterelnöknek: Berzenczey „további teendőitől felmentendő".11 3 De a magyar minisztérium nem tudott intézkedni, részben a kormányválság, részben az Erdélyben kialakult bonyolult helyzet miatt. A székelység, általában az erdélyi magyarság támogatta Berzenczeynek a székely nemzeti gyűléssel kapcsolatos elképzeléseit. Erre való tekintettel a Gubernium is taktikát változtatott: küldöttséget menesztett Marosvásárhelyre, hogy Berzenczeyt rábeszélje programjának megváltoztatására, s az összeülendő gyűlés irányítását kivegye az összehívó kezéből. A tárgyalás eredményes volt. Ennek következményeként Mikó Imre gróf, a Gubernium ideiglenes elnöke, mérsékelt liberális politikus elvállalta a székely nemzeti gyűlés elnökségét és sikerült megegyezni a program átalakításában is. Berzenczey már október 5-én kiáltványban fordult „Székely honi Társaimhoz", amelyben az új helyzetről értesítette az érdekelteket. „Az erdélyi kir. főkormányszék megértvén a székely nemzet abbeli óhajtását, hogy folyó hó 16-án egy székely gyűlést tarthasson", Mikó Imre által megadta az engedélyt. Mikó Imre mérséklő hatását kell látnunk abban, hogy a kiáltvány hangsúlyozza: székely gyűlés nem irányul más erdélyi
