Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
858 EGYED ÁKOS tették, és teljes joggal. Rendelkezünk olyan Háromszéken keltezett történeti forrással is, amely közvetlenül beszél a székelységnek Kossuth iránti bizalmáról. Eszerint 1848 őszén a székely nép szerette volna Kossuth Lajost a magyar királyi trónon látni. Arról volt szó tulajdonképpen, hogy amikor 1848 őszén a Habsburg-hatalom és a szövetségébe vont szervezetek támadásra készültek, illetve már meg is indították hadjáratukat a magyar forradalom vívmányai ellen, és amikor az arisztokrácia egy része elhagyta a küzdőteret, a nép bizalma Kossuth messianisztikus alakja iránt egyre nőtt. A Székelyföld ezért is fordult különös ragaszkodással feléje, mert — amint az előzőkben megkíséreltük felvázolni — számos belső problémája rendezetlenül maradt, bizonytalanná téve a jövőt. A levél írója Bíró Sándor, háromszéki református pap, később az önvédelem egyik szervezője, majd a Csíksomlyón kiadott Hadi Lap főszerkesztője, Uram! megszólítású kissé túlfűtött levelét október 4-én keltezte. E levél azért is értékes történeti forrás, mert leírja a Kossuth iránti bizalom növekedésének okait. Háromszék határőr és jobbágy népe „ön iránt, mint az ők leendő szabadságok teremtője iránt, a legnagyobb tűzzel és hévvel ragaszkodik a márciusi napok óta; sőt a jobbágyoknak hirdettetett szent Háromság után,10 1 s mindenekelőtt a szeptemberi napokban, míg ti. ön mint minister vezeté az ország kormányát, az ön nevéhez, mint az új magyar királyéhoz kegyelmet kötött [!] a nép, ügy annyira, hogy a régi rendszer előállását beszélő rectionárium aristocratiának vagy pensionárius katonatiszteknek — többször hallottam —, hogy a nép nevében megmondotta: »Nem félünk míg [!], mű az Isten Kossuthot, az új magyar királyt élteti".102 Kitér arra, hogy Háromszéken nagy baj, hogy a fel nem szabadított jobbágyokat és zsellérséget nem veszik be a nemzetőrségbe: „Borzasztó dolog ez, uram! — mikor Magyarhon a vész sírja szélén áll, Háromszék 10 ezer polgárának nem nyujtatik alkalom magát csak fegyverben is gyakorolhatni, sőt sok földesurak hét számadásra, robotadásra erőszakolják zselléreiket."10 3 Mindezt azért teszik, mert — amint állítják — „a Székelyföldön nincs úrbéres telek, hanem mind allodium". Háromszéken, sőt az egész Székelyföldön a nemesség és a jobbágyság-zsellérség közti feszültség már-már a tettlegességig fokozódott. Kéri Kossuthot, tegyen ez ellen, mert csak akkor lehet a népet igazán fellelkesíteni, ha birtoka van; a szék tisztikarát válasszák a határőr és jobbágy származású értelmiségből, szólítsa fel a papságot, hogy álljon a nemzetőrség élére; bizonyos, hogy a református papság követni fogja. A levél azt ajánlja Kossuthnak, hogy álljon ,Árpád, vagy igazságos Mátyásként a vész szélén álló haza élére, ragadja meg hatalmas kézzel a kormánygyeplőt, és mentse meg a hazát".10 4 Természetesen Kossuth — ha voltak is olyan pillanatok, amikor saját hatalmának további kiterjesztésére gondolt10 5 —, nem engedett semmiféle csábításnak, s Erdély-politikájában is kitartott a nyár óta követett úton. Bár az OHB elnökeként kezdeményezhette volna Vay leváltását s Berzenczeynek teljhatalmú kormánybiztosi kinevezését, nem tette ezt. Egyelőre beérte azzal, hogy Berzenczeyt megvédte s eltávolítását megakadályozta. Mivel — amint előbb már említettük — Berzenczey Vay intézkedései miatt, lemondási szándékát bejelentette (ami inkább formai, tettetett volt) s ezt az erdélyi főkormánybiztos a minisztérium felé továbbította, Kossuth október 17-i keltezésű, de egy korábbi állapotra reflektálva, „báró Vay Miklós országos
