Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 853 szakértőként — maga mellé vegye. Az előzőekben már szóltunk róla, hogy Gál Sándor nem rég nyújtotta be javaslatát a székelyföldi haderő szervezéséről azzal a véleményével, hogy a „székely nemzet, ha szükség kívánja 20 nap 30 ezer székelyt is kész Magyarország segedelmére küldeni".7 9 Kossuth most ennek az ígéretnek fokozatos megvalósítását remélte és várta Berzenczeytől és Gál Sándortól. Gál Sándor kinevezése nem volt rossz választás: népszerű személy volt a Székelyföldön, különösen Csíkszékben, akárcsak Berzenczey Marosszéken. Az előbbiről írta Czetz János: „Gált a székelyek lángeszű földijükként bálványozták és mindent megtettek kedvéért."8 0 Hozzá kell még ehhez tennünk, hogy a kortársak Gált tehetséges katonának tartották. Viszont Berzenczey kinevezése s tevékenysége sok bonyodalom forrása lett, amelyekre a későbbiekben kitérünk. Elöljáróban csak annyit, hogy Berzenczey köré tömörültek a székelyföldi radikálisok, elsősorban Kossuth hívei, s ellene voltak az erdélyi és székelyföldi liberális politikusok, akik Batthyánynak és Vaynak békéltető erdélyi politikáját követték. Itt említjük meg, hogy Vay Miklós királybiztost már a magyar képviselőházban is támadás érte politikája miatt, de Kossuth — amint a Közlöny 1848. augusztus 3-i számában olvashatjuk — határozottan védelmébe vette. (Novemberben maga fogja vádolni mulasztásaiért.) Ha meg is védte Kossuth Vay királyi biztost, nem bizonyos, hogy teljesen elégedett volt működésének eredményeivel. A radikális Berzenczey kinevezésével valószínűleg legalább a Székelyföldön szeretett volna erélyesebb kormánybiztosi működést, olyat, amely a székelységet végre mozgósítani tudja a forradalom vívmányainak védelmére. S ilyen irányú elvárások székelyföldi tisztségektől,81 valamint csoportoktól is érkeztek a minisztériumhoz s személyesen Kossuthhoz.82 Ezekre a következő fejezetekben még kitérünk. Egyelőre azonban Kossuth nem akarta korlátozni Vay rendelkezési körét, csupán határozottabb cselekvésre próbálta buzdítani. Azáltal is például — amint már szóltunk róla —, hogy augusztus 18-án felszólította: támogassa Berzenczeyt a szabad lovas csapat megalakításában, valamint a székely áttelepítést célzó tevékenységében. Hogy érzékenységét kímélje, Kossuth hangsúlyozta Vaynak „egész Erdélyre kiterjedő országos biztosi hatóságát".8 3 Berzenczey a szervező központot Marosvásárhelyet állította fel, s augusztus 28-án arról értesítette Kossuthot, hogy a Székelyföldön lelkesedés tapasztalható a lovas sereg terve iránt, ezért egy 1500 fős csapat kiállítására rövid idő alatt megvalósítható. A sereg működési szabályzatát Gál Sándor fogja elkészíteni, aki azt javasolja, hogy a huszárság mellé lovas ágyúüteget és műszaki osztályt is szervezzenek. Berzenczey elgondolása az volt, hogy az alakítandó székely sereghez a tiszteket és kiképzőket nagyrészt a három székely határőrezred kötelékében szolgáló egyének átkérése által biztosítja s hozzá is kezdett a tisztek kinevezéséhez (holott erre nem volt felhatalmazása). Amennyire kézenfekvő volt ez a terv, annyira ábrándosnak bizonyult, mert nem számolt Puchner tábornok ellenállásával, aki végig szabotálta a külön székely haderő felállítását. Kossuth augusztus 30-án maga is részletes tervet küldött Berzenczeyhez az említett kérdésben. Kossuth tervét voltaképpen Mészáros hadügyminiszter szakvéleményére alapozta, de tekintetbe vette Berzenczeynek egy korábbi felterjesztésében jelzett kívánságait is. Kossuth egyelőre egy 1500 fős lovassereggel számolt, de kilá-
