Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
840 EGYED ÁKOS Kossuth Lajos is tudomást szerzett. Klapka úgy látta, hogy a székely határőrség túljutott az április hónapban tapasztalt zűrzavaron, amelyet a „német tisztek" unióellenes propagandája okozott, s a háromszékiek késznek nyilatkoztak a „jelen vészes időben a magyaroknak segítségére sietni" és Csíkszék is kész „a többivel egyesülten a közös hon védelmére kiállani". Klapka véleménye az volt, hogy egy-egy zászlóalj mindhárom székely ezredből kihívható Magyarországra, de a többinek Erdélyben kell maradnia, sőt az ottani helyzet azt is megkívánja, hogy önkéntes zászlóaljak alakuljanak a székelyek közt. Úgy gondolta, hogy 10-12 ilyen zászlóalj rövid idő alatt megszervezhető volna. Főtisztül Dobay Károlyt, a második székely gyalogezred ezredesi rangban levő főparancsnokát, s egyik segédjéül küldött társát, Gál Sándort ajánlotta.26 Klapkától eltérően, aki csak katonai kérdésekkel foglalkozott, Gál Sándor, a Maros- és Udvarhelyszéken tapasztalt helyzetre is kitért. A marosvásárhelyi népgyűlésen 6000 székely lelkesedéssel fogadta a magyar minisztérium felhívását, de a szervezést nem lehetett elkezdeni, mert az erdélyi Gubernium küldöttei a székely székekben a magyar minisztériumi megbízottakat gyanús, nem kívánatos személyeknek tüntették fel. Emiatt Székelyudvarhelyen egyenesen a csendőrbizottmány elé vezették a miniszteri küldötteket, akiknek az említett két székből sietve kellett Háromszékre távozniuk. Gál Háromszékről szóló jelentése bővebben ismertette a tapasztaltakat, mint a Klapka Györgyé, amelyről már szóltunk. Háromszék katonasága a sepsiszentgyörgyi népgyűlésen — olvassuk Gál beszámolójában — késznek nyilatkozott kiindulni Magyarországra, de azzal a feltétellel, hogy „nemes, katona és jobbágy együtt menjen".2 7 Az Altócsernátonban rendezett nagygyűlésen már a nemességet is sikerült meggyőzni s képviselőik, elfogadva a határőri rend feltételeit maguk is kijelentették: „ha megyünk, együtt menjünk: nemesek, katonák és jobbágyok."28 Gál jelentéséből kiderül, hogy a székelység a teherviselés eszméjét azonnal megvalósítandónak tartotta, s azt a több magyar és székely politikus által hangoztatott gondolatot semmiképpen sem tudta elfogadni, hogy „az organizált székelységet (ti. a határőröket) most míg a veszedelem tart nem kell összekeverni a többivel". Alsócsernátonban a hangulat a pattanásig feszült, amikor a tudat legmélyebb bugyraiból feltört a régi székely törvény szelleme „s némely szónokok túlbuzgóságukban oda nyilatkoztak, hogy azon falu, mely a szegedi táborban részt nem kíván venni, kardra hányassék"[!]. A jobbágyság valószínűleg ekkor jelentette ki, hogy mindaddig nem katonáskodik, míg felszabadítását nem valósítják meg, mert „nem lehet robotot is szolgálni s katona is lenni". Ezt elfogadva „egy székely tiszt,29 több nemesekkel egyet értve a robot megszüntetését kikiáltá, melynek a jobbágyság örvende". Háromszék tehát a robot megszüntetését már az országgyűlés előtt kikiáltotta, de ennek hatását rövidesen elnyomta az országgyűlésnek a székelyföldi úrbériséggel kapcsolatos halogató állásfoglalása. Kézdivásárhelyen általános volt a lelkesedés s a város református lelkésze Fábián Dániel, Kossuth egyik leghűségesebb támogatója azt hangoztatta, hogy a székelyek nem engedhetik „Magyarországot a veszedelemre tovább kitéve maradni". A főkormányzónak már említett rendelete azonban Gál Sándor további működését Háromszéken is megakasztotta. Ezért Csík- Gyergyó- és Kászonszékbe sietett.
