Századok – 1994

Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818

AZ IPARTÁMOGATÓ KOSSUTH 819 voltak meggyőződve, hogy nemzeti önállás nélkül még az anyagi jólét előmozdítása körül is csak lendítgetni, foltozgatni, tatarozgatni lehet, de egészséges, közgazdászati állapotot teremteni nem, mert ennek alapfeltétele, hogy a nemzet ne csak azon a téren mozoghasson, melyet előre az érdekek túlsúlya el nem zár, hanem magát öncélnak tekintve, saját érdekeinek egész körében szabadon rendelkezhessék, amint saját jóléte megkívánja vagyis, a mint Széchenyi magát az utolsó rendi országgyűlés végén (akkor már helyeslőleg) kifejezte: „Magyarország saját tengelye körül foroghasson..."3 Kossuth iparüggyel kapcsolatos felfogása természetesen fokozatosan teljesedik ki és válik szerves rendszerré.4

Fontos, hogy az ipar és a kereskedelem helyzetével kapcsolatos korai megjegyzései társadalmi kérdésről (az éhínség okairól) szóló tanulmányában jelennek meg. És az is említésre érdemes, hogy az ország gazdasági elmaradottságának okait már ekkor sem csupán külső tényezőkből vezeti le, hiszen felrója: „politicai helyheztetésünknek részint valódi, részint képzelt sérelmei felől örökösen panaszkodni meg nem szününk, az önhatalmunkban álló javításoknak béhozásán, gazdaságbeli sérelmeinknek önmagunktól függő orvoslásán teljességgel legalább közös egyetértő erővel nem igyekszünk."5

Valóságos ismereteket a vidéki kereskedők és iparűzők helyzetéről zempléni ügyvédi éveiben és az 1828-as összeírások megyei felülvizsgáló biztosaként áll módjában szerezni.6 A gazdasági ismeretek meghonosításának és terjesztésének fontosságát korán és könnyen felismeri. Egy 1830-as évek elejéről fennmaradt szójegyzékben olyan külföldön használatos fogalmakat fordít magyarra, mint a kézműhely, a gyár, a vállalat, a szerződés, az osztalék.7

Már börtönévei alatt tervezi angol mintára modern iparegyesület létrehozását, amelyet szabadulása után így foglal össze: „a kézműves osztály, 'skilled labourers' oktató olvasmányt találjon..., talán egy olcsó műlap kiadása is, egy pár tanító, kik legalább vasárnaponként a mesterlegényeknek technicai tudományokból népszerű leczkéket adjanak; ... egy szerszámgyűjtemény, minő Bécsben a Polytechnicumban van, majd műkiállítások is pesti vásáronként... mindezeknek itt-ott a hazában fiókintézetei".8 Ismeretes, hogy fogsága alatt milyen komoly érdeklődést mutat a modem közgazdaságtan iránt. Tudjuk, hogy már az „Éhségmentő Intézetekről" szóló értekezésében olyan közgazdászokra (S. Sismondi) hivatkozik, akik A. Smith követői voltak, a börtönévek alatt pedig J. Bentham művének megismerése látszik fontosnak, aki szintén A. Smith liberális közgazdasági nézeteit közvetítette számára.9 A megismert tudományról elragadtatással ír, „feltűnt a politica oeconomia új, gyönyörű tudománya, lassankint gyökeret vernek a tömegben czáfolhatatlan igazságai..., s ha valaha valósággá válnának a örök békérőli gyönyörű álomképek, a status oeconomia békés tanításai fogják azt kivívni bizonyosabban, mint azon status férfiak, kik evégett Európából egy nagy katonai laktanyát csináltak". Sőt, önálló elméletalkotó ambíciói is feltűnnek, amikor a pesti árvíz és hídépítés kérdésköréről gondolkozva leírja: „megvallom, éreznék magamban tiszta szándékot is, és büszkeség nélkül szólva, némi tehetséget is azon statusgazdálkodási tárgyakhoz, egy-két nem épen haszontalan szóval hozzá szóllani, mellyeket a pesti eset, azzal szövetségben lévő álló híd, vízszabályozás, s ezekből önként folyó belső kereskedési, iparági, közösülési, vasúti sat. kérdések egy tömegbe összeolvadva szőnyegre idéznek."10