Századok – 1994
Történeti irodalom - Creating Social Democracy. A Century of the Social Democratic Labor Party in Sweden.(Ism.: Jemnitz János) III–IV800
800 TÖRTÉNETI IRODALOM A versailles-i rendszer Európája (1919-1929) cím a Párizs környéki békék diktátumainak, a Népszövetségnek, Genovának, Rapallonak, Locarnonak, a német jóvátételi kérdés alakulásának, a weimari Németországnak, a kisantantnak, a kelet-közép-európai gazdasági torzók nehézségeinek és a szovjet „pyrrhosi győzelemnek" bemutatását jelzi A nagy válság és következményei: totalitarizmus (1929-1939) című fejezetben Menyhárt Lajos a tőzsdekrach okait és a válság országonként eltérő intenzitású lefolyását, majd az 1922-es Marcia su Roma, az 1932-es németországi választási eredmények és a Komintern kinyilatkoztatott népfrontpolitikája háttérben zajló sztálini „csisztka" eredményeit szemlélteti. Befejezésül a szükségszerűen a groteszkig eljutó művészet világába vezet el bennünket. Menyhárt Lajos A II. világháború című fejezetben az első világháborút lezáró békékig visszanyúlva láttatja a tragédiasorozatot valamennyi színtéren, Münchenen kezdve az antifasiszta koalíció győzelméig. Nem hagyja figyelmen kívül a kisnépek sorsát, a koncentrációs táborokat, a polgári lakosság szenvedéseit. A kötet záró fejezetében Függelék: Európa 1945 után címmel ismét a szerkesztő, Gunst Péter veszi át a szót. Az antifasiszta hatalmak háború alatti együttműködésében rejlő ellentmondások és ellentétek Ismertetésétől elindulva, az átmeneti éveken át a „két tábor" kialakulásáig, a hidegháború első nagy válságáig, 1848-49 Berlinéig jut el, majd Sztálin halálától а kihívó hruscsovi politikáig, а Berlin-ultimátumig, a karibi válságtól a détente évein át Helsinkiig, az újbóli elhidegülésig, a brüsszeli kettős határozatig, Ronald Reaganig és a Szovjetunió összeroppanásáig ábrázolja a világon belül Európát. Szó esik az európai integrációs törekvésekről, a gazdaságról, végül pedig a kelet-közép-európai „hogyan tovább" kérdéséről. A kötetet jól használható köztörténeli és művelődéstörténeti kronológia, illetve válogatott bibliográfia teszi teljessé. Radá Bálint CREATING SOCIAL DEMOCRACY. A CENTURY OF THE SOCIAL DEMOCRATIC LABOR PARTY IN SWEDEN. Edited by Klaus Misgeld, Karl Molin and Klas Amark. The Pennsylvania State University Press. 1992. 500 p. A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA KIALAKÍTÁSA. A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSPÁRT ÉVSZÁZADA SVÉDORSZÁGBAN. Az elmúlt években — most már nem — nagy „sikk" volt a „svéd modellre" hivatkozni, ám viszonylag elég kevés munka jelent meg ebben a témakörben s csak elvétve fordítottak le magyarra egy-egy rövidebb-hosszabb írást a svéd szociáldemokratáktól. Ez még Olof Palméra is igaz, pedig ő volt feltételezhetően a legismertebb svéd szociáldemokrata politikus a magyar nagyközönség számára. (A régebbi korszakok magyar tükröződésének problémáira ehelyütt végképpen nem térhetek ki.) Most viszont először vehet a nagyközönség egy sokoldalú, sokszerzős és szerzőkként is sokszempontú összefoglalót a kezébe, amit svéd tudományos kutatók, egyetemi professzorok eredetileg még 1988-ban a svéd párt 100. fennállásának születésnapjára írtak. A nagyformátumú, vaskos, 500 oldalas könyvet azután 1992-ben az amerikai Pennsylvania Egyetem kiadója jónak tartotta angolul megjelentetni. Ennek nyilvánvalóan sokkal nagyobb lehet a kisugárzása, mint a svéd eredetinek. A kötet rövid előszava — egyik aláírója Lars Wessmnn, a stockholmi Munkásmozgalomtörténeti Archívum és Könyvtár igazgatója — arról tájékoztat, hogy a kötet munkálatait 1987-ben kezdték meg, s a témára szándékosan sokféle rálátást engedtek érvényesülni. A szerzők saját eredményeiket, és nyitott kérdésekre adott válaszaikat, félmegoldásaikat fejthették ki. így a kötetben nem látszik semmiféle központosított és szentesített vélemény érvényesítése, vagy erre való törekvés. A kötethez a három szerkesztő külön rövid bevezetőt írt. Úgyszólván átszáguldanak e 100 év nagy korszakain és problémáin, s persze rendkívül tanulságos, hogy így mit is tartanak fontosnak. Megállapítják, hogy a kezdeti pártalakítás után az igazi nagy korszakába a Szociáldemokrata Munkáspárt (SAP) 1917-ben lépett. Ekkor egy valóban lehetséges forradalom talaján és kiéleződött belpolitikai válsággal szembesülve a SAP vezetősége reformpolitikát hirdetve, széleskörű politikai és szociális reformokat tudott kikényszeríteni — s először jutott kormánypozíciókhoz is. A nagy politikai vízválasztónak a három szerkesztő azonban 1918/1919-et jelöli meg: ekkor történt meg első ízben, hogy a svéd politikai életben világosan kirajzolódott: félreérthetetlenül „a jobboldalon" sorakozott a három polgári párt, míg velük szemben a
