Századok – 1994

Történeti irodalom - Történeti tanulmányok Dél-Pannóniából (Ism.: Huszár Zoltán III–IV/791

792 TÖRTÉNETI IRODALOM Sashalmi Endre: „A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala Báthori István korában — Idegen kereskedőelemek az Erdélyi Fejedelemségben" c. tanulmánya a 16. század második felének egyik legfontosabb gazdaságtörténeti problematikáját elemzi. A tanulmánykötet II. fejezete „Társadalom, politika és művelődés a 18-19. században" címet viseli. Az Ormánság alapos ismerője, Kiss Z. Géza „Az antropocentrikus megközelítés lehetőségei stagnáló népességű közösségek kutatásában (Ormánság, 1767-1849)" című történeti-néprajzi jellegű tanulmánya egy mikroközösség mindennapi életének apró összetevőit tárja fel, a történelmet „elszenvedő" ember viszonyrendszerének bemutatásával. A szerző élesszemű forráskritikusként mutat rá, többek között a férfiközpontú társadalom anomáliáira: „Forrásaink még a robot és a kulináriák megszabásánál sem gondoltak a társadalom felét alkotó nőkre. Náluk jobban pedig senki sem tudhatja, hogy valójában mekkora teher is e mikroközösségek számára az utód vállalása..." A közösség deformálódásának folyamatát is pontosan követi végig: „A 18. század hitvalló népét a 19. század elejétől már kényszeríteni kellett, hogy templomba menjen, ajkán pedig parttalanul ömlött a káromkodás." Balázs Kovács Sándor a tolnai Sárköz legkisebb faluja, Sárpilis háztartásainak vizsgálatáról számol be , A paraszti háztartásszerkezet változásai a Sárközben a 18-19. század fordulóján" címmel készített tanulmányában. A szerző témája szempontjából jelentős forrásra bukkant, hiszen „a helyi református lelkészek ... 1792-ben és 1804-ben összeírták a község teljes lakosságát, háztartásról háztartásra haladva, megjelölve a háztartások tagjainak egymáshoz való családi kapcsolatait. Továbbá 1793-ból gazdasági öszszeírásunk is van." Mindezt kiegészíti a község református anyakönyveinek feldolgozásával. „Adatok a zalai zsidó kisiskolák 19. század közepi történetéhez" című tanulmányában Halász Imre mutatja be, jelentős forrásanyag feltárásával, egy felekezeti közösség iskolaügyét. Tar Ferenc család- és várostörténetet készített akkor, amikor ,A Reischl-család és Keszthely" kapcsolatáról írt. A 19. század utolsó harmadától a 20. század közepéig mutatja be egy vagyonosodó polgárcsalád történetét és szerepét Keszthely életében. A kötet III. fejezete „Politikai pártok, érdekképviseletek, várospolitika (1900-1945)" címet viseli. Jakab ТНюг a Monarchia történetének egyik legsúlyosabb belpolitikai válságáról készített tanulmányt: „Az 1904. november 18-i puccs és a Szabadelvű Párt bomlása". Részletesen ismerteti a Szabadelvű Párt „frakcióit", ezek politikai törekvéseit, valamint Tisza István politikai taktikázását, amely az ominózus „puccshoz" vezetett. A két világháború közötti időszak egy-egy dél-dunántúli megyeszékhelyének életéről olvasható még tanulmány a fejezetben: Révész Mária „Várospolitika Pécsett az 1920-as évek első felében" c. tanulmánya az I. világháború után sajátos helyzetben lévő város történetét dolgozza fel. Pécs 1918-1921 között szerb megszállás alatt volt, ami a világháború okozta nehézségeket tovább súlyosbította. A tárgyalt időszak másik fontos, az egész várost érintő kérdése a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Pécsre helyezése volt. Halász Imréné: „Városfejlesztés Zalaegerszegen 1920 1930 között" c. munkájában a korabeli vallástörténeti eseményeken túl külön fejezet tárgyalja a megyeszékhely egyházi építkezéseit. Ezek szervezője és irányítója Pehm József apátplébános (a későbbi Mindszenty József hercegprímás, érsek) volt. A kortárs politikai ellenfelek által „Zalai Napoleonnak" nevezett, a város életében meghatározó befolyással rendelkező apátplébános tevékenységének eredményeként jelentős épületekkel gyarapodott Zalaegerszeg. Az 1920-30-as évek szociálpolitikai gondoskodásáról ad képet Vargha Dezső: ,A Horthy-korszak két leghíresebb ínségenyhítési rendszere, az egri és a pécsi norma" c. tanulmánya. A dél-dunántúli agrárközigazgatást tárgyalja Jávorszkyné Rácz Mária: „Közigazgatás és törvényes agrárérdekképviselet kapcsolata a két világháború között az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamarában" címmel. A kaposvári székhelyű kamara hatásköre Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyére terjedt ki. Szávai Ferenc gazdag forrásanyagra támaszkodó tanulmánya „A magyarországi kalászos gazdamozgalom történetéről" szól, az első téli gazdasági iskola alapításától — 1923 — а Parasztszövetség megalakulásán keresztül a mozgalom 1948-as kényszerű beszüntetéséig. A „Politikatörténet а II. világháború után" című IV. fejezetbe öt tanulmányt soroltak a szerkesztők: Fischer Ferenc: „А II. világháború utáni nemzetközi hatalmi-egyensúlyi rendszer alakulása és a geostratégiai szituációk jelentősége" c. tanulmánya a glóbuszt átfogó politikai és katonai konfliktusforrásokat vázolja és elemzi. А II. világháború katonai és politikai eseményeivel párhuzamosan jelentős számú népcsoportok mozgására — menekülés, telepítés — is sor került: Tóth Antal tanulmánya — „A menekültek gondozása a második világháború időszakában" — az első bécsi döntéstől 1945 végéig tekinti át a Kárpát-medence magyar etnikumú népességének mozgását.