Századok – 1994

Történeti irodalom - Nationalism and Empire. The Habsburg Empire and the Sowiet Union (Ism.: Kurunczi Jenő) III–IV/788

788 TÖRTÉNETI IRODALOM által kibocsájtott szabadalomlevelet az uralkodó megismételte". A fejezet a továbbiakban rámutat a magyarországi zsidó történet fordulópontjaira: Corvin Mátyás korára, a józsefi intézkedésekre, a 18-19. századi bevándorlásokra, a múlt század nagy vitáira a zsidóság sorain belül, az Európa-szerte jelentkező politikai antiszemitizmus megjelenésére, a zsidóságnak a 20. századi magyar történelemben játszott szerepére, a korlátozó törekvésekre, majd a deponálás körülményeire. A fejezet végén Zala Tamás kifejezésre juttatja reményét, hogy mivel „örök gyűlöletben élni nem lehet", a „történelmi kiegyezés megkötése, vagy újrakötése mostantól nemcsak ismét időszerű, de lehetséges is". A kötetet Kiss Gy. Csaba előadásának anyaga zárja „A nemzetté válás párhuzamai és ellentétei" címmel. Ebben az előadó megkülönbözteti a klasszikus, államnemzetinek nevezett francia nemzetfogalmat és a kultúrnemzetiként emlegetett németet. A különbségtétel azért szükséges, mert e kettővel találták magukat szemben Közép-Európa nemzeti ideológusai a múlt század elején. Ebből a szempontból is, akár a nyelv és a nemzet viszonyának tárgyalásakor Kiss Gy. Csaba külön egységnek tekinti a latin és a bizánci rítusú kereszténység világát. Arról is beszél, hogy a nemzeti identitás és a felekezeti hovatartozás kapcsolata szerint ismét két csoportot lehel felállítani. Az egyikbe kerülnek azok a nemzetek, melyek nagyjából egyetlen felekezettel azonosíthatóak: a lengyel, a horvát, a szerb. A másikba a magyarok, csehek és szlovákok sorolhatók, ahol a modern nemzeti ideológia megfogalmazásának protestáns és katolikus változata is volt. Végezetül a szerző a Németország és Oroszország közötti Európa népeinek nemzetté válása során észlelhető jellegzetességeket összegzi s zárja ezzel, a napjainkban is folytatódó folyamatra tett utalással a fejezetet és a kötetet Radó Bálint NATIONALISM AND EMPIRE. TILL ЛАВ S BUR G EMPIRE AND THE SOVIET UNION Ed. by Richard L. Rudolph and David F. Good St. Martin's Press, New York, 1992. 321 I. NACIONALIZMUS ÉS BIRODALOM. A HABSBURG-BIRODALOM ÉS A SZOVJETUNIÓ Két nagyhatalom etnikai politikájáról rendezett tudományos konferenciát a Center for Austrian Studies at the University of Minnesota, amelyen neves amerikai, közép- és kelet-európai szakemberek és közéleti személyiségek vetlek részt. Az elhangzottakat négy témakörre (elméleti kérdések, az egyes népek és mozgalmaik, a birodalmi kormányzati módszerek és végül az összefoglaló reflexiók a nacionalizmus és a birodalom problematikájára) tagolva szerkesztették önálló tanulmánykötetbe. A könyv napjaink eseményeit szemlélve feltétlenül aktuális kérdéseket taglal, méghozzá igen eredeti, továbbgondolásra, sőt vitára inspiráló megközelítésekkel tulajdonképpen hárum (а 1 labsburg-, az orosz birodalom és a volt Szovjetunió) birodalom összehasonlító elemzésével. Úgy véljük :iz nem vethető az egyes tudományok művelőinek szemére, hogy а térségbeli változások olyan gyorsak, amit a szakmai közélet (tanácskozások, majd azok anyagának megjelentetése) csak bizonyos késéssel tud követni. A magyar recenzens örömére szolgál, történetírásunk elismerését jelenti, hogy az előszótól a tanulmányokon át а jegyzetekben idézett művekig bőven találunk hazai történészeket. R L. Rudolph bevezető tanulmányában három nagy téma köré csoportosítja a konferencia anyagát. A. J. Motyl gondolatai ;izt mulatják, hogy а birodalmak önmagukban hordozzák eltorzulásuk és fölbomlásuk okait, amit W. O. McCagg Jr. a Habsburg-birodalom és a Szovjetunió konkrét történeti összehasonlításával elemez Rudolph szerint a másik nagy problémakör az egyes nemzeti mozgalmak fejlődési variánsai. Ide súrolható i' Konrád írása az ausztro-marxizmus és a sztálinizmus nemzeti kérdésben vallon elveiről, J P. I limkáé, aki a központi és a periféria kapcsolatát történeti perspektívában megközelítve elemzi a két birodalom nemzeti problémáit és а V. A. Tyiskov tanulmánya a kérdésnek a peresztrojka előtti és utáni szovjet megoldási alternatíváiról. A második témakört tovább árnyalják az ún. esettanulmányok а galíciai ukránokról, а l'inn és а horvát- sziavon autonómiáról, az orosz és az ázsiai forradalmárok 1917 és 1920 közti viszonyának alakulásáról. Harmadik nagy problémakörnek Rudolph azokat az írásokat tekinti, amelyek a birodalmak kormányzati rendszereinek és a nemzeti kérdésnek különböző aspektusú vizsgálatát (pl. Deák István a Columbia Egyetemről, aki az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szovjetunió haderőinek összehasonlító elemzését végezte el), a közép-európai régió együttműködési lehetőségeit (E. Busek osztrák alkancellár cs miniszter) és végül а nacionalizmus fejlődését, a birodalmak dezintegrációját és ezek lehetséges következményeit veszik számba mintegy összegez-