Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737

760 DOKUMENTUMOK vitathatatlanul első következménye kell, hogy legyen Magyarország kénytelen egyesülésének Ausztriával? Rábízzuk az Olvasóra, hogy e kérdést maga megválaszolja, és csak arra kívánjuk felhívni figyelmét, hogy Ausztria Magyarországon sem Északírországra, sem orániai nemességre nem számíthat, hogy Magyarországnak magát, területi kiterjedésének és népességszámának megfelelően az osztrák birodalmi gyűlésben legalább kétszer akkora arányban képviseltetnie kell, mint Írországnak az angol parlamentben, végül hogy Angliának csak egy Írországot kell féken tartania, míg a magyarországi repeal agitation az osztrák birodalomban csak fölös számú követőre találhatna. Mivel a frankfurti német birodalmi gyűlés kinyilatkoztatta, hogy német és nem német államok között a perszonális unión kívül más viszony nem állhat fenn, fölösleges az okokat ismételni, amelyeket e pont vitája során a többség felhozott; csak arra emlékeztetünk, hogy Magyarországon — ahol az erős, egységes Németország létét Magyarország függetlenségéhez szükséges feltételnek tekintik — e nézet uralkodott, és emiatt nem is dönthetett a birodalommal való ilyetén egyesülés mellett, amelynek előmozdítására a az osztrák minisztérium a német szövetség beleegyezése nélkül fel sem volt jogosítva. Egyébként a Frankfurtban ülésező német birodalmi gyűlés a politikában még ismeretlen játékszerré alacsonyodnék le, ha egy hozzá tartozó résznek — Ausztriának — megadná a jogot, hogy a gyűlés döntéseire képviselőin keresztül jelentős befolyást gyakoroljon, és ugyanakkor az egész szövetséget érintő legfontosabb kapcsolatokban saját minisztériuma tárgyalásokba bocsátkozzon, és anélkül határozzon, hogy az egész birodalmi gyűlés döntéseitől zavartatná magát. VII Az emlékirat, ahogy az elmondottakból kiderül, egészen alkalmas volt arra, hogy Magyarországon nyugtalanságot keltsen, ám nehezen vezethetett volna egyébhez, mint élénk üzenetváltáshoz a két minisztérium között, ha az csupán az osztrák minisztérium nézetei kifejezésének lett volna tekinthető. Az irat közlésének módja tette azt először fontossá. Azzal egyidejűleg jelent meg ugyanis egy a helytartóhoz intézett, miniszteri ellenjegyzés nélküli legfelső kézirat, melyben a király kinyilatkoztatja, hogy osztrák minisztereinek nézeteitől beleegyezését nem tagadhatja meg. E nyilatkozat hatása könnyen felmérhető. E pillanatig a törvényesség korlátait nem lépték át Magyarországon: - a jövőben ez lehetetlenné vált. Miután az emlékirat a magyar kormány majdnem minden tettét a Pragmatica Sanctio megsértésének tekintette, a minisztérium, miután e nézetet közvetlenül a korona pártolta, nem maradhatott tovább hivatalában; és mi teendője maradt az országgyűlésnek, midőn valamennyi törvényt, melyek által létrejött és tevékenykedett, a birodalom érdekeivel ellentétben állónak minősítik, és midőn a király kijelenti, hogy osztrák minisztériuma véleményével egyetért, minek következtében nem volt joga a törvényeket szentesítenie. Ha a korona nevében teszik lehetetlenné a hivatalban levő minisztérium további működését, ugyanakkor anélkül, hogy új kormány létrejöttéről gondolkodnának, ha az alkotmány valamennyi alaptörvényét megkérdőjelezik, és a király a törvényekért jótálló szaváról azt állítják, hogy azzal túllépte jogkörét; csodálhatjuk-e tehát, hogy a törvényes helyett a tényleges hatalom ragadta meg az állam gyeplőjét,