Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737

750 DOKUMENTUMOK zékben volt, ezen intézkedés érdekében a törvényes meggyőzés eszközéhez nyúlt, akkor báró Wesselényit egy e tárgyban tartott beszéde miatt törvény elé idézték, és elítélték. Midőn a városi rend politikai jogai kerültek szóba, és a szabad királyi városok történelmi jogaikat kívánták visszaszerezni, a párt, amely az intézkedésnek ellene szegült, célját csak azáltal érte el, hogy azokkal az eszközökkel kellett élnie, melyeket számára a kormány ehhez nyújtott. Magyarország vámviszonyai Ausztria irányában ismertebbek annál, minthogy erre szót kellene vesztegetni. Anglia gyarmataival szemben olyan rendszert vezetett be, amelyik az anyaország érdekei szempontjából hasznosabb lehetett, mint az, amelyiket Ausztria Magyarországon használt, de olyan, amelyik a gyarmatot jobban elnyomná, nemigen van. E dolgokat nem azért hozzuk elő, hogy a régi sérelmeket újra felhánytorgassuk, és a régi kormányzati rendszer bűneit emlékezetbe idézzük. A régi rendszer sírba szállt és visszajönni — korábbi formájában legalábbis — soha nem fog. Ezeket a dolgokat csak azért idéztük fel, mert a rendszer gyors bukása éppen ezek által érthető meg, és azt is csak e viszonyok magyarázzák, hogy miért nincs párt az országban, még a németajkú lakosság közölt sem, amelyik Magyarország Ausztriába való beolvasztása mellett lett volna. Foglaljuk össze röviden az eddig mondottakat. Magyarország jogi szempontból már a márciusi napok eseményei előtt is önálló birodalom volt. Kapcsolata az osztrák tartományokkal, akárcsak a Pragmatica Sanctio előtt, csupán az uralkodó egységének következménye volt. A magyar nép büszke volt erre az önállóságra, és nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy érvényt szerezzen annak. A gyakorlati életben e jogviszony némileg másképp alakult. De Magyarország szoros összeköttetése Ausztriával egyáltalán nem volt az elsőnek anyagilag előnyös, sőt, nincs olyan osztály, amely érdekei semmibe vétele miatt ne panaszkodott volna, és Magyarország teljes önállóságát mint valami anyagi szempontból előnyös dolgot ne kívánta volna. Nem lehetett tehát kétséges a márciusi napok viszonyai között, hogy e függetlenséget Magyarország követeli és kivívja. A törekvés túl hatalmas és általános volt ahhoz, hogy ellene lehetett volna szegülni. Ausztria és Magyarország államférfiainak feladata az volt, hogy megtalálják azt az eszközt, amellyel Magyarország újonnan kivívott önállósága mellett a birodalom összeomlását és az egyes részek ellenséges egymás elleni fellépését megakadályozhatnák. IV Magyarországnak sajátos sors jutott a márciusi eseményekkel. Akiket az események iszonyattal töltöttek el — és az első hónapokban voltak ilyenek (oly nagy a rokonszenv is, melyet ma mindenki a dolgok új helyzete iránt mutat) —,azok mindent, ami történt, Magyarország gonosz befolyásának tulajdonítottak, míg azok, akik az elért eredményeknek örvendtek, sokkal több joggal állították, hogy Ausztria szabadságát csak magának köszönheti, és Magyarország mindent, amit megkapott, azt nem saját erejének, hanem kizárólag Bécs hősies felkelésének révén érte el. A jövő fog dönteni ezek között az ellentétes nézetek között, és valószínűleg el fogja ismerni, hogy az események, melyek alapjaiban rázkódtatták meg Európa egyik legnagyobb birodalmát, sem egyes emberek, sem egyes ncpek befolyásának nem tulajdoníthatók.