Századok – 1994
Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737
DOKUMENTUMOK 747 újaknak keresését kényszerítette-e a körülmények hatalma, már amennyiben Ausztria részéről sem akartak lemondani mindannak legnagyobb részéről, amit márciusban kivívtak. E kérdéseket oly röviden igyekszünk megválaszolni, amennyire lehetséges, és hiszünk abban, hogy miután ezt megtettük, számos olvasónk másképp fog ítélni a magyar-osztrák viszonyról, mint az eleddig szokásos volt. II Oly időkben, midőn a történeti jog támasztotta igényeket, mint holmi előítéletet túlhaladottnak véljük, és kizárólag a természetjog posztulátumait, illetve főként Bentham hasznossági elméletét kívánjuk alkalamazni, ha egy állam újjáalkotásáról van szó, fölöslegesnek tűnik a kérdés, hogy milyen volt a jogviszony, melynek Magyarország és Ausztria között fenn kellelt állnia, amíg az a márciusi napok eseményei által hirtelen meg nem változott. A mi véleményünk más. - Minden elmélet, amely az embert kizárólag mint észlényt szemléli, és érzéseire, szenvedélyeire nincs tekintettel, hamis még akkor is, ha csupán egyes emberek viszonyaival foglalkozik, és sokkal inkább az, ha népekről van szó, azokról a nagy közösségekről, amelyeket sohasem fogalmak és logikai következtetések, hanem mindig érzések tartottak össze. A világtörténet legnagyobb eseményei csak akkor érthetők meg, ha mérlegeljük azoknak a népeknek az érzéseit — sőt előítéleteit —.amelyek abban tevékenyen részt vettek. És mi gyakorolhatna ezen érzésekre és előítéletekre nagyobb befolyást, mint az az eszme, amelyet egy nép magának a más népekkel szembeni jogairól kialakít? - Akinek kételyei vannak, gondoljon az ellenállásra, amellyel a baszkok a sok más tekintetben hasznos spanyolországgali egyesülést fogadták, gondoljon az erőfeszítésekre, mellyel a legkisebb népcsoportok gyakran reménytelen harcban függetlenségüket védelmezik, és eldöntheti, hogy az a tudat, hogy Magyarország jogilag szabad és önálló ország, nem gyakorolt-e jelentős befolyást a követelésekre, melyeket erről az oldalról márciusban állítottak. Nem célom azon események történeti előadásába bocsátkozni, melyek révén az ausztriai ház a magyar korona birtokába jutott. Mindenkinek, aki az ausztriai ház történetével foglalkozik, tudnia kell, hogy I. Ferdinánd öröklési jogát mindig is az I. Miksa és II. Ulászló király közötti szerződésekre alapozta, és a fáradság, mellyel e szerződéseket a magyar rendekkel elismertetni, és később Ferdinánd 1526. évi megválasztását az országgyűlésen keresztülvinni akarták, a nagyarányú vesztegetést sem mulasztva el, eléggé bizonyítják, hogy az osztrák háztól Magyarország koronájának megszerzésekor nem állt távol az elképzelés, hogy annak birtokába más révén jusson, mint az erre feljogosított rendek szabad beleegyezése és választása.3 Hogy e beleegyezés csak úgy lehetett tartós, ha az egész ország önállósága és az egyes rendek jogai a választandó osztrák király által írásban pontosan biztosíttatnak — amit a király küldöttei által tett ígéretekkelb el is ismert —, magától értetődik, mint ahogy a történelemben is kevés esetet találunk, ahol egy nép jogai és privilégiumai valamely kormányzat alatt több ízben, újra és újra megerősíttettek. De ahogy mondottuk, nem szándékunk az osztrák háznak a magyar koronához való jogcíméről vitát nyitni, és éppoly kevéssé vagyunk hivatva egy mégoly rövid
