Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
734 SENG A TO RU 22 GGS. 3. 9. 3. 12-2 sz. karton. Ez a karton a japán külképviseleteken alkalmazott személyekre vonatkozó iratokat tartalmazza, köztük Strauszé is megtalálható. 23 A „Zsidó lejükön "-ban (Bp. 1929. 810) azt olvassuk Strauszról, hogy „Az orosz-japán háború alatt a török kormány mellett volt Motzu-Hito (sic!) japán császár hivatalos megbízottja". Ezen információ bizonyára csak magától Strausztól származhat. 24 Makino Komurának. Bécs, 1904. ápr. 15.: 27. sz. titkos jelentés. GGS. 7. 2. 2. 16. sz. karton. 25 Kaneko és Suematsu külföldi tevékenységeiről az orosz-japán háború idején ld. Matsumura Masayoshi: Nichiro senso to Kaneko Kentaro (A japán-orosz háború és K. K). Tokió, 1987; Uó.: Potsumasu e no michi — Kokaron to Yoroppa no Suematsu Kencho (Az út Portsmouth felé — A sárga veszedelem elmélet és a S. K. Európában). Tokió 1987. 26 Makino Komurának. Bécs, 1904. máj. 19.36. titkos j. GGS. 7.2. 2.16. sz. karton. Ezen jelentésben Makino a Vámbéryvel való találkozásáról szóló főszöveg után, amelyet e cikkben magyar fordításban közlök, utóiratként megemlíti ezt az interjút mellékelve az újság szóban forgó cikkét. 27 Umetani Noboru (szerk.): Meiji-ki gaikokujin jokun shiryo shusei (A forrásgyűjtemény a külföldiek kitüntetéseiről a Meiji-korban). I-VI. Tokió 1991. IV. k. 437. Makino már korábban, 1902-ben felvette a kapcsolatot a bécsi Politische Korrespondenz szerkesztőjével, Benedikt Fischerrel; az újság anyagi ellenszolgáltatások fejében beleegyezett abba, hogy a szigetország kormánya által felkínált cikkeket közöl. Ineno Tsuyoshi: Makino Nobuaki to Nichiro senso (M. N. és a japán-orosz háború). Gunma kenritsu joshi daigaku kiyu 8 (1988) 75-77. Megemlítem azt is, hogy nemcsak Münz, hanem Fischer is és más újságírók is kaptak Japántól kitüntetést — egy időben, 1908-ban — hasonló érdemekért. Umetani N.: i. m. különösen 436-437. Ok tehát mind Japánnak dolgoztak a háború idején. 28 Ld. fent. a 26. jegyz. 1848-49-ben látott napvilágot a „Kaikoroku" (Visszaemlékezéseim) c. könyv Makino Nobuaki tollából, aki 1906-ban hazatéri, és később különböző miniszteri posztokat töltött be Japánban. Makino könyvét tulajdonképpen nem maga foglalta írásba, hanem elbeszéléseit munkatársai vetették papírra, amit maga Makino átnézett kiegészítéseket és javításokat végezve. A bécsi működéséről szóló fejezetben a volt japán diplomata „Vanverf'-t (japán átírásban) emlegeti az 1904-ben Japánba küldött — s az általam itt-ott emlegetett — jelentéseihez igen közel.álló szövegezéssel. Makino könyvéhez munkatársai ugyan felhasználták azokat az iratokat, ill. azok másolatait és piszkozatait, amelyeket Bécsben készített annak idején, s amelyek majd halála után 1951-ben a tokiói Nemzeti Országgyűlési Könyvtárba kerültek, de a magyar tudós nevének japán átírása „Vanberi" helyett „Vanveri" lett, amit Makino sem vett észre. Makino unokaöccse, Okubo Toshikane történész, amikor a könyv végi személynévmutatót állította össze, a nem megfelelő átírásnak is köszönhetően nem lehetett tisztában „Vanverf" kilétével, hiszen a név japán átírásához a latin betűs Vanveryt teszi hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar tudóst alig ismerték Japánban, hanem a dolognak éppen az ellenkezőjét, hiszen a japán kutatók főleg turkológiai vonatkozásokban hivatkoztak és most is hivatkoznak néha-néha műveire, szélesebb körben pedig világutazóként emlegetik, s egyik önéletrajza, az „Arminius Vambery, His Life and Adventures written by himself (London, 1889. 5th ed.)" japánul is megjelent 1965-ben. Vámbéry japán kapcsolatai azonban Makino könyvének megjelenése után sem váltak ismertté. Ez nem csoda, hiszen Vámbéry szerteágazó tevékenységét nem könnyű áttekinteni. Ujabban pedig Ineno (i. m.) derített fényt Makino Vámbéryvel való kapcsolataira, különös tekintettel a japán diplomatának a sárga veszedelem elmélet elleni tevékenységére. Ineno tanulmányának köszönhetőek jelen írásom egyes részei, amely viszont Vámbéry szempontjából íródott bevonva más adatokat is. Ld. még Tsuyo.ilii Ineno: Das Verhältnis Japans zu Österreich zur Zeit des russisch-japanischen Krieges. In: Mehr als Maschinen für Musik. Beiträge zu Geschichte und Gegenwart der österreichisch-japanischen Beziehungen. Hrsg. v. Sepp Linhart und Kurt Schmid. Wien 1990. 25-40. 29 L. Adler - R Dolby: i. m. 438-443. 30 Makino Komurának. Bécs, 1904. máj. 30.: 85. sz. távirat. GGS. 7. 2. 2. 16. sz. karion. 31 Komura Makinónak. Tokió, 1904. máj. 31.: 36. sz. távirat. GGS. 7. 2. 2. 16. sz. karion. 32 Makino Komurának. Bécs, 1904. jún. 2.: 41. sz. titkos j. GGS. 7. 2. 2. 16. sz. karion. 33 Vámbéry a Függelékben közölt 1. levelében mellékelte a nyomdának (Franklin-Társulat) a kiadóhoz, Kilián Frigyes utódához intézett, 1904. július 15-én kiállított (magyar nyelvű) számláját, amelyből megtudhatjuk a példányszámot is. A költség összesen 420 korona volt, amelyhez tudósunk még 86 koronát írt hozzá fordítási költségként. 34 A. Vámbéry: Die gelbe Gefahr. Bp. 1904. 32. 35 Matsumura: Potsumasu... i. m. 95-112., 312, 316. Baron Suyematsu: The Risen Sun. London, 1905. 3-12.
