Századok – 1994
Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708
VÁMBÉRY ÁRMIN ÉS A MILLENÁRIS MAGYARORSZÁG 715 kott. A bizánci birodalom is megbukott. Lengyelország is megbukott. Németországnak és Ausztriának a sorsa is változó. Törökország egyszer fellendült, de újból széteséshez közeledik. Oroszország kis barbár népekből állt, de most már óriási hatalmas ország lett. Azonban ezen nagy nemzeti hullámzások közepette (a magyar nép) gyakran behódolva, gyakran kibővülve végre idegen földön elfoglalta az örök bázist. Idegen fajok tengerében nem vesztette el függetlenségét. Belül van mit szilárdan megtartania, kívül pedig van mit alkalmaznia. Mint egy később útnak indult ország, elszánta magát, hogy számos országgal együtt haladva egy lépéssel se maradjon hátra. Miért ne mondhatnánk, hogy tehetséges. Nyelvük formailag magától értetődően ázsiai. Bár nem vagyok szakember, tudom, hogy nyelvükben nincs hím- és nőnem, szavaik összekötéseire a szóvégi ragozások elegendők, de mert a szavak végei szabadon változtathatók, ezért jelentésük igen aprólékos; valamint a melódiája gördülékeny mintha énekelnének s verselnének. E sorok írója valamikor utazott az ország belsejében, s a házak hasonlítottak a dozö (raktár) stílusunkban épültekhez. A parasztok derekukon tűzkőzacskót hordanak, és Yositsune hakamát (Yoshitsume stílusú szoknya-félét) hordanak. Menynyire hasonlítanak a mi falvaink parasztjaihoz! Az, hogy családnevüket előre helyezik s utónevüket pedig hátulra, szintén nincs Európában, de Ázsiában gyakori. Nem szeretném erőltetve azt bizonygatni, hogy ők és mi azonos származásúak vagyunk. Csak arról van szó, hogy ha azt látom, hogy ők mint ázsiaiak Európában vannak és igen jókedélyűek, és a modern civilizáció csataterén versengenek, valahogy van valami, ami ambícióimra ösztönzőleg hat. Ez miért ne erősíthetné meg egy új távol-keleti ország polgárának lelkét? Vajon nem látjuk-e Magyarországon az általam hirdetett ún. pozitív politikának az élő példáját?"3 1 Tokutomi nem vonakodik attól sem, hogy ezt a gondolatot a külföldi olvasók előtt hirdesse. A The Far East 1898 márciusi száma (Vol. III., No. 26.) „Race versus Humanity" címmel vezércikket közöl.32 Ez nyilván az ő tollából való, vagy az ő irányításával íródott, bár a lap szerkesztésével Fukaira volt megbízva. A cikk elején megjegyzi, hogy bár általában elismert dolog, hogy Japán Ázsia eljövendő fejlődésének tényezője lesz, befolyását illetően egyesek baljós óment látnak e furcsa és érthetetlen hatalom rendkívüli tevékenységében, mások pedig lekicsinylően nyilatkoznak teljesítményeiről. A vezércikknek a magyar vonatkozású mondanivalója tulajdonképpen azonos a Kokumin no tomo-Ъап megjelent, fent idézett szövegekkel. A cikk írója, aki Magyarország megítélésével kapcsolatban a The Times bécsi tudósítójának nagyra értékelő szavait idézi,33 a magyar példára utalva arra akart rámutatni, hogy „Ha így van az urál-altaji fajú magyarok esetében, akkor nekünk japánoknak sem kell lemondanunk arról, hogy a nyugati kultúra hasznából teljesen részesedjünk."3 4 Tekintettel arra, hogy publicistánk gondolataira a nyugatimádat és a japán hazafiság-kép együttléte jellemző,3 5 úgy vélem, hogy ő ezen együttlét egy fajta megtestesülését annak idején a magyar népben láthatta, akik szerinte ázsiaiak ugyanúgy, mint a japánok. Le kell szögeznem azt is, hogy Tokutomi 1935-ben megjelent önéletrajzában a magyarországi élményei csak a Vámbéryvel való találkozására korlátozódnak, és már szó sem esik Magyarországról mint egy lelkesítő energikus országról. Ez érthető is, ha visszaemlékezünk a világtörténelemben időközben végbement né-