Századok – 1994

Közlemények - Kelemen Elemér: Az oktatási intézményhálózat fejlődése és az oktatási vonzáskörzetek alakulása a Dél-Dunántúlon 1886–1914 között III–IV/674

ISKOLÁK A DÉL-DUNÁNTÚLON 1868 ÉS 1914 KÖZÖTT 685 zakban is" gondoskodjanak „mind a fiúk, mind különösen a leányok számára" ezen iskolák megnyitásáról. Az 1880. évi népességi adatok szerint a Dél-Dunántúlon 12 olyan település volt, amelynek a lélekszáma az 5000-et meghaladta. Baranya megyében: Mohács (12 140) és Pécs (23 863); Somogy megyében: Kaposvár (6649); Tolna megyében: Bátaszék (6452), Bonyhád (5610), Dunaföldvár (12 382), Fadd (5050), Paks (9434), Szekszárd (11 069) és Tolna (7309); Zala megyében: Nagykanizsa (11 128) és Zalaegerszeg (5424). A helyzet ellentmondásosságát érzékelteti, hogy közülük csupán a polgárosodó — és éppen ezért jelentős zsidó iparos-kereskedő réteggel rendelkező — Nagykanizsa és Zalaegerszeg, valamint Szekszárd tartott igényt polgári fiúisVolákra. (A pécsi továbbtanulási igényeket a főgimnázium és a reáltanoda elégítette ki.) A dél-dunántúli fejlődés megkésettsége ebben az összefüggésben is kimutatható. Hiszen a polgárosodó — a paraszt elnevezést is „polgárra" változtató — paraszti rétegek mellett elsősorban a hagyományos mezővárosi szerepkört meghaladó, városiasodé települések gyarapodó kézműves polgársága, kisiparosai és kereskedői, valamint a tőkés fejlődés és munkamegosztás előrehaladtával gyarapodó tisztviselői és értelmiségi réteg adta a modern közoktatás — s egyre inkább: nemcsak az elemi fokú, hanem az erre épülő és életük gyakorlati követelményeihez a hagyományos gimnáziumnál jobban igazodó magasabb fokú iskolázás (az alapfokú szakoktatás mellett a polgári iskola és a reális irányú középiskola) — helyi társadalmi bázisát. Nyomukban — főképp a századforduló után — az ipari üzemek munkásai is felsorakoznak. Az is természetes, hogy a differenciáltabb, magasabb szintű közoktatás ügyét kezdetben e városiasodó települések zsidó polgársága képviselte a legkövetkezetesebben, többnyire azonban eléggé magára hagyatva. A felső nép- és polgári iskolák összesített adatai lassú változást mutatnak. 1880 és 1890, valamint 1890 és 1900 között csak 5-5 új iskola létesült; 1910 és 1914 között azonban ez az ütem már ötéves periódusonként mutatható ki. (1905:28, 1910:33, 1914:39 iskola.) A polgári iskolával rendelkező települések témánk szempontjából azért is érdemelnek különös figyelmet, mert a tőkés gazdálkodás és társadalmi viszonyok új típusú munkamegosztásában sajátos, összetett funkciók alakulnak ki: gazdasági-kereskedelmi szerepük — többnyire a hagyományos közigazgatási feladatkörrel párosulva, vagy azt is magára vállalva — új feladatokkal (szociális, egészségügyi, kulturális) egészül ki. Ezek közül itt ez utóbbit: a kulturális funkciót, a közoktatásban körvonalazódó új szerepüket emeljük ki. A polgári iskola, ez a tömegek számára a századforduló után felfedezett, új típusú intézmény, nemcsak az adott központi település, hanem a környék lakossága számára is felkínálja a továbbtanulás, a magasabb műveltség megszerzésének lehetőségét. Ez a tény már korszakunk végén is, de főképp majd a következő évtizedekben — a polgári iskola ellentmondásossága, sokat bírált „zsákutca-jellege" ellenére is — a szocializációs folyamatokat, a társadalmi mobilizációt és az általános kulturális fejlődést segítő valóságos oktatási központokká, egy-egy szűkebb vonzáskörzet centrumává teszi ezeket a településeket. A fentieket a következő tényekkel támaszthatjuk alá. (L. 9. sz. táblázat.) 1900 és 1910 között csaknem megduplázódott a Dél-Dunántúlon a polgári iskolák száma. Csak 1905 és 1914 között 193-ról 276-ra, ill. 3590-ről 6460-ra emelkedik a polgári