Századok – 1994

Közlemények - Kelemen Elemér: Az oktatási intézményhálózat fejlődése és az oktatási vonzáskörzetek alakulása a Dél-Dunántúlon 1886–1914 között III–IV/674

682 KELEMEN ELEMÉR liek aránya a dél-dunántúli vármegyékben 1869-ben 29,9 és 50,6; 1900-ban 65,7 és 77,2; 1910-ben 75,1 és 81,7 százalékos szélső értékek között alakult, a különbség tehát erőteljesen csökkent. Az átlag azonban mindvégig alacsonyabb volt a dunántúli átlagnál. A dunántúli „kultúrlejtó" képe talán ebből a látószögből változott a legkevésbé: a megyék sorát 1910-ben — Tolna, Somogy, Baranya és Zala sorrendben — a régió megyéi zárták. Fejlődésük azonban az országosnál gyorsabb ütemű volt, ami az általánossá vált elemi népoktatás térhódítását és jelentős művelődési hatását is igazolja. A népoktatási helyzet változásai, a népoktatás eredményei mögött bizonyító erővel sorakoztathatók fel a materiális tényezők, legkézzelfoghatóbban az iskolák fenntartására és működtetésére fordítható jövedelmek, ill. kiadások alakulása. (8» sz. táblázat). A több évtizedes adatsorokban — a pillanatnyi helyzetet is érzékeltető hullámzások mellett — kirajzolódnak az egyes megyék és tájak fejlődésének jellegzetes tendenciái. Jól követhető pl. Tolna, Baranya és Zala századvégi erőfeszítése a felzárkózásra. Somogy különböző tényezők kedvezőtlen együtthatása következtében az 1870-es évek derekától erősen visszaesett, a századfordulón a dunántúli rangsor