Századok – 1994

Közlemények - T. Mérey Klára: A településhálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850–1914) III–IV/650

DÉL-DUNÁNTÚI. TELEPÜLÉSHÁLÓZATA 1850 ÉS 1914 KÖZÖTT 665 térség „a maga önszabályozó és történeti kereteinek érintetlenül hagyásával" állandóan átrendeződő társadalmi és gazdasági rendszer.4

8 A következő kérdés logikusan következik ebből: milyen átrendeződés következett, következhetett be az egyes változó időszakokban? A közvetlenül a forradalmat követő időszak fő átrendezését előmozdító úrbéri perek hatásáról már beszéltünk. Szót ejtettünk az iparosodás és a közlekedés hatásáról is. De nem szóltunk még a közvetlenül a mezőgazdasággal kapcsolatos változásokról, amelyek ezt a „mélyréteget", a kisközségek helyzetét érintették elsősorban. A századfordulón ezen a területen a filoxéra okozta szőlőpusztítás, a nagy kivándorlási hullám és a falvak népességszámának szinte tragikus zuhanása (amely felszínre hozta az egyke-kérdést,) a telepítés kérdését ismét a központba állította. A parasztság számára az egyetlen biztos érték, a független megélhetés forrása a föld volt. A századfordulóra megnőtt a föld értéke, az árak emelkedtek. A telepítések egyik fővonala helyi kezdeményezéssel indult. Egyik hajtó ereje Somogy megye közgazdasági felügyelője, gróf Széchenyi Imre volt, akit a nagy filoxéravész után szőlőtelepítési kormánybiztosnak neveztek ki. Elképzelése szerint a Balaton homokos partján kell a szegény nép számára immúnis területen szőlőbirtokot létesíteni. E program keretén belül a földművelésügyi minisztérium 1891-ben Balatonkeresztúr határában kibérelt herceg Festetics Taszilótól 317 kat. holdat, 35 évi használatra, holdanként 11 korona haszonbérért. Az első öt évben a letelepült gazdának nem kellett semmit sem fizetnie, de a hatodik évtől már annyi bért rótt ki rá az állam, hogy a 35 évi haszonbér megtérüljön. Ez az összeg a Somogy c. lap szerint holdankét évi 4 korona volt. De 35 év után a sok fáradsággal beültetett és virágzóvá tett szőlőbirtok a régi tulajdonosra szállt vissza.4

9 A régi mechanizmusok csodálatosan sokáig éltek! E Balaton-parti szőlőültetvények 1903-ban már virágzó telepet alkottak (Mária telep), amely nagyrészt a csemegeszőlő értékesítésével jutott jómódhoz.5

0 Ez nem volt tehát végleges letelepítés, noha Széchenyi elsősorban a zalaiakat akarta itt megtelepíteni, akik a vész miatt vesztették el szőlőiket. Jó szándékát mutatta az is, hogy ún. „csavargőzöst" rendelt, amely naponként kétszer közlekedett volna, ingyen szállítva át a zalaiakat a somogyi partra. A petróleum-motoros propeller neve is sokatmondó: Telepes. 1892-ben a próbaútján egy német gépész és egy angol hajóács vett részt.5

1 Szőlőtelepítést másutt is találunk, de ezek rendszerint uradalmi területeken folytak, és legfeljebb a művelési ág változásába szóltak bele, a településhálózatban nem hagytak nyomot.5

2 Más típusú telepítés volt Somogy megye kaposvári járásában. A kormány Kőkúttapazdon 906 kat. hold földet vásárolt meg és ide telepített 30 családot. Ezek egyenként 8 kat. hold szántóföldet, 1 kat. hold rétet, 1 1/2 kat. hold belsőséget kaptak házzal, istállóval és 3 hold homokszőlőnek való földdel, azonkívül közös legelőt és erdőt, összesen családonként 15 kat. hold birtokot. A telekállomány ára 2490 forint volt (holdanként 130 Ft volt a vételár). A vételárat részletekben kellett letörleszteni, egyes források szerint 50, az újságok értesülése szerint 30 év alatt.53 Voltak azonban magántelepítések is, de elsősorban parcellázások.