Századok – 1994
Közlemények - T. Mérey Klára: A településhálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850–1914) III–IV/650
DÉL-DUNÁNTÚI. TELEPÜLÉSHÁLÓZATA 1850 ÉS 1914 KÖZÖTT 663 zessék Csurgóra. Nagyatád vezetői azonban nem ismerték fel a vasútban rejlő távlatokat. A fuvarozó gazdák keresetüket féltették,3 8 a gazdálkodók pedig attól tartottak, hogy a legelő szarvasmarhák a legelőn átvezető vasúttól megriadnak, és a mozdony zakatolása miatt a tehenek elvesztik a tejet.3 9 Érdekes módon ez a legelőt a vasúttól féltő gondolat Szigetváron is jelentkezett.4 0 A vasúti közlekedés, a Duna szabályozásával annak új iránya, a meggyökeresedő gyáripar átformálta, „modernizálta" a terület külső és belső arculatát: a településhálózat súlypontjai áthelyeződtek. Érdemes e vonatkozásban megvizsgálnunk a terület városhálózatának népességszámát, annak időbeli alakulását. Dél-Dunántúl városai az ország fejlődő, gyarapodó települései közé tartoztak. Pécs népessége 1787-től 1869-ig 167,5 %-kal gyarapodott és Nagykanizsa ugyancsak ebben az időközben 324,8 %-nyi népességgyarapodást tüntetett fel.4 1 1869-től 1910-ig a 30-40 %-os népszaporodást mutató 14 magyar város között találjuk Szekszárdot (38,9 %). - A 80 %-ot meghaladó népességszám-szaporulatot mutató 9 hazai város között van Zalaegerszeg (84,4 %).4 2 A népességüket 41 év alatt több mint kétszeresére növelő városok között jegyezték fel Pécset (108,3 %) és az ennél is nagyobb népességnövekedést mutató Kaposvárt (262 %). Az utóbbiról még külön is megjegyïi a statisztikus szerző, hogy egyike a leggyorsabban fejlődő vármegye-székhelyeknek, amely különösen a közlekedési hálózatának kiépülése óta (öt irányból befutó vasútvonalak központjában feküdt) a Balatontól keletre és délre fekvő vidéknek jelentékeny emporiumává kezd fejlődni.43 Dél-Dunántúlon a 19. század második felében, 1890-től, a hazai városfejlődés második periódusától számíthatjuk a városi fejlődés igazi kibontakozását.4 4 Ez a népesség foglalkozási szerkezetének átalakulásában is visszatükröződik. A városok lakosainak foglalkozási szerkezete Pécsett pl. a mezőgazdaságból élő népességet csupán 8 %-nak jelzi 1900-ban, és a többi dél-dunántúli város népességének is mindössze 44-45 %-a él ekkor a mezőgazdaságból, a többit az ipar, kereskedelem, közlekedés, illetve egyéb, inkább a városokra jellemző foglalkozás tartja el. A „városiasodást" jelző házi cselédség aránya 8-9 % körül mozgott, csupán Szekszárdon volt alacsonyabb. Ez a város még a filoxéra után is megmaradt szőlőtermelő településnek, jellegét tehát a mezőgazdaság adta, még ha a mezőgazdasági népesség arányában ez nem is mutatkozott meg. (1900-ban arányuk 43, tíz évvel később 46 % volt a lakosság egészében.)45 Az ipar és a közlekedés modernizálódásának hatása nem a települések „státusa" szerint érintette pozitíven vagy negatívan a településhálózatot alkotó településeket. A városokon kívül ez a fejlődés a nagy- és a kisközségeket, sőt esetenként az uradalmi pusztákat is elérte, (lásd az 4. térképet) Az alábbiakban a nagyközségeket vizsgáljuk meg közelebbről. 1910-ben Baranya megyében 20 nagyközséget jelöl a helységnévtár. Ezek lakosainak száma 61 897 fő, a megye Péccsel együtt számított népességének 17,5 %-a. Baranyának ekkor 7 járása volt. Érdekességként említhető, hogy ezek közül négynek székhelye kisközségi státusban volt, noha egy-egy nagyközségnél lényegesen magasabb volt a lélekszáma. Dárdán 3368, Sásdon 1145, Szentlőrincen 2724, Pécsváradon 2773 lakos volt, ennek
