Századok – 1994

Közlemények - T. Mérey Klára: A településhálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850–1914) III–IV/650

DÉL-DUNÁNTÚI. TELEPÜLÉSHÁLÓZATA 1850 ÉS 1914 KÖZÖTT 657 2. táblázat 20 Dél-Dunántúl településeinek közigazgatási beosztása A település száma A település 1900-ban 1910-ben Törvényhatósági jogú város 1 1 Rendezett tanácsú város 3 4 Nagyközség 126 147 Kisközség 1159 1181 Külterületi lakott hely 538 230 Ha e táblázataink adatait az 1. táblázatban lefektetett 1865-66. évi adatokkal egybevetjük, akkor kiderül, hogy a szabad királyi városok helyébe lépő törvényhatósági jogú város (Pécs) száma nem változott, s a rendezett tanácsú városok száma három volt akkor és 1900-ban is. A nagyközségek száma viszont több mint a mezővárosoké volt. Csökkent a falvak helyébe lépő kisközségek száma, viszont megnőtt — 1865-66 és 1900 között — a külterületi lakott helyek száma. Fel kell figyelnünk arra, hogy annak ellenére, hogy a városok száma a területen 1865 és 1900 között változatlan, a népességük aránya Dél-Dunántúl lakosainak számához viszonyítva jelentősen megváltozott. 1865-ben a szabad királyi és a rendezett tanácsú városok lakossága a terület népességének alig 4 %-át alkotta. 1900-ban ez az arány már 7 % volt, és 10 évvel később már megközelítette a 9 %-ot. Igaz, ehhez azt is tudnunk kell, hogy 1865-66-ban Mohács, Csáktornya és Nagykanizsa voltak e terület rendezett tanácsú városai, 1900-ban pedig Nagykanizsa mellett Zala megye székhelye: Zalaegerszeg és az akkor még rohamosan fejlődő Somogy megyei székhely: Kaposvár volt rendezett tanácsú város Dél-Dunántúlon, amelyekhez aztán 1910-ben az ugyancsak megyeszékhely Szekszárd csatlakozott negyedik rendezett tanácsú városként. Mindez már arra is rámutat, hogy egy-egy településnek a közigazgatásban betöltött nagyobb szerepe döntő tényezővé lépett elő a települések fejlődése szempontjából. A táblázat számai mögötti konkrét adatokat is mérlegre téve meg kell állapítanunk, hogy az összesített adatok félrevezetőek. Ha megyénként vizsgáljuk meg az egyes települések közigazgatási helyzetét, akkor egészen bámulatos eltéréseket tapasztalunk. A megyék múltja, gazdasági helyzete erősen befolyásolta a településhálózat egyes elemeinek módosulását, helyenként átalakulását. Feltűnő pl. az, hogy míg Baranya, Somogy és Zala megyékben kevés volt a nagyközség a századfordulón, ugyanakkor ezek száma Tolna megyében feltűnően magas! Baranyában 1900-ban a településeknek 4,6 %-a, Somogyban 4,2 %-a, Zalában pedig mindössze 3 %-a volt nagyközség. Tíz évvel később ez az arány a következőképpen módosult: Baranyában a települések 5,3 %-a, Somogyban 6,4 és Zalában 8 %-a volt nagyközség. Ugyanakkor 1900-ban Tolna megyében az összes települések 68,9 %-a, 1910-ben pedig 75,2 %-a nagyközség volt. (Az első évben még a megyeszékhely is nagyközség volt, és csak 1910-ben jegyezték fel rendezett tanácsú városként.) Ez nagyon meglepő eltérés, és arra buzdítja a kutatót, hogy közelebbről is megvizsgálja a nagyközségek szerkezetét. Ha a helységnévtárak részletező adatait nézzük, akkor azonnal kiderül,