Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
600 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY A gyerekeket a 18. századi Magyarországon mindössze 9 éves korukig tekintették iskolakötelesnek. Pál Gáspár, aki előbb egész Magyarország, majd a pozsonyi tankerület népiskoláinak felügyelője és a kisiskolák reformjának egyik motorja volt, 1779-ben terjedelmes beadványban fordult a Helytartótanácshoz. Ebben mint kívánalmat fogalmazta meg, hogy „az egész ifjúság a 6-ik évtől a 8. és 9-ikig kényszeríttessék az iskolát látogatni".8 6 Ha csak ennyit akart elérni ez a lelkes reformer, akkor a vasi gyerekek aligha jártak valójában ennél tovább az iskolába. Az állami iskolaösszeírásból, a tanítók panaszaiból valóban az derül ki, hogy a gyerekek átlagosan három évig jártak iskolába — ami a gyakorlatban persze csak három, néha négy, de gyakran csupán két telet jelentett. Az összeírt tanulólétszámot ezért a hatkilenc éves gyerekek összlétszámához viszonyítva kaphatjuk meg az iskolába járók arányát. Erre az egyik módszer a tanulók számát az összlakosságéhoz viszonyítja.8 7 Egyegy évnyi korcsoport ebben a demográfiai struktúrában valamivel több, mint 2,5%-a az összlakosságnak, így a 10 év alatti négyéves korcsoport a lakosság kb. 10%-a. Ennyi, a lakosság egytizede lenne a kisiskolások száma, ha mindenki eljutna az iskolába, ehhez kell viszonyítani az iskolások tényleges létszámát. Vas megyében a józsefi népszámlálás, mely a fenti összeírásnál másfél évtizeddel később keletkezett, és ezért feltehetően valamivel megnövekedett lakosságot írt össze, 219 927, kerekítve 220 ezer embert talált Vas megyében. A 4100 kisiskolás ennek a lakosságnak 1,86%a, azaz az iskolaköteles korú gyerekek mintegy 18,6%-a látogatta az iskolát. A másik módszer, amellyel azt a számítást ellenőrizhetjük, az iskolaösszeíráshoz időben közelebbi egyházlátogatásban feltüntetett lakosságszámot veszi alapul. A vizitátorok megadták a gyónásra még éretlen lelkek számát, ezalatt a hét évnél fiatalabb gyerekeket értették. A korabeli magas gyerekhalandóságot is figyelembe véve, feltételezhetjük, hogy a hét év alatti gyerekek száma mintegy kétszerese volt a 6-9 éves iskoláskorú gyerekekének. Ezért az 1770-ben összeírt tanulólétszámokat összevethetjük az 1778-ban, Szily János egyházlátogatásakor megállapított gyereklétszám felével, és így kiszámítható, hogy az iskoláskorú gyerekek hány százaléka került a tanító keze alá.8 8 Szily püspök 55 021 gyónásra éretlen, azaz hét évnél fiatalabb gyereket tüntetett fel Vas megyében. 1770-ben, mint láttuk, 3618 tanulót írtak össze, a három protestáns iskola és a két vasi gimnázium első osztályának növendékeit hozzászámítva, ezt a számot mintegy 4100-ra kerekíthetjük fel. Összevetve ezzel a gyónásra éretlen lelkek számának felét, azaz 27 510-et, azt az eredményt kapjuk, hogy a vasi gyerekek 14,9%-a járt iskolába. Figyelembe véve mindkét számítás bizonytalansági tényezőit, megállapíthatjuk, hogy a kétféle módon kapott adatok megerősítik egymást. Az általános iskolakötelezettséget előíró Ratio Educationis évtizedében az összlakosság alapján kiszámolt mutató szerint a gyerekek közül minden ötödik-hatodik, a gyónásra éretlen lelkek számán alapuló számítás szerint pedig minden hatodik-hetedik járt iskolába! Ez a megyei átlagszám ismét rendkívüli különbségeket takar. Sok faluban nem akadt egyetlen tanuló sem, néhány plébánián viszont a gyerekek mintegy fele tanult az iskolában. Az egyes plébániák arányszámait összevetve, mégsem állapíthatunk meg világos területi megoszlást, határozott tendenciákat. A gyerekek két okból is
