Századok – 1994
Tanulmányok - Fábiánné Kiss Erzsébet: A honárulók vagyonának lefoglalása és kezelése – az 1848–49-es pénzügyi adminisztráció egyik speciális feladata I/46
60 FÁBIANNÉ KISS ERZSÉBET pag. 200-201. — Jól mutatja a kormánynak a törvényességre való törekvését a közvádlóknak adott miniszteri utasítás megfogalmazása: „minden olyan eset, mely haza elleni tettleges cselekvésen vagy izgatáson nem alapszik, (...) vád tárgya nem lehet. (...) mindenkor a vádmegindítást az esetbeli körülményeknek a törvénnyeli hű összehasonlítás után eszközölje. így lesz a törvény szigorában, s egyszersmind határaiban megtartva." 1849. máj. 11.1242. lg. sz. Közlöny, 1849/104. sz. máj. 13. — Nem fogadható el Andics Erzsébet és Sarlós Béla értékelése, amely szerint a kormány, ill. egyes politikusainak a törvényességért tett intézkedéseit megalkuvásnak, a békepártnak tett engedménynek fogták fel. A vésztörvényszéki gyakorlat központosítása szerintük a forradalmi lendület megakasztását („likvidálását") jelentette. E lendületnek pedig szerintük a földosztásig — előbb a honárulók, majd minden földesúr földjének felosztásáig — kellett volna elvezetnie. Lásd: Sarlós 1959.; Andics Erzsébet: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején. Bp. 1955. (a továbbiakban: Andics). Andics a vagyonelkobzásról elsősorban: i. m. 75-102., 147-153., 187-188. 28 Érdemes megemlíteni Komis Károly egyetemi, a minisztérium által kinevezett büntetőjogi tanár véleményét, aki 1849 májusától budapesti közvádlói tevékenységet is folytatott. A vagyon körüli eljárást úgy értelmezi, miszerint a hatósági (ez törvényhatóság vagy kormánybiztos) feljelentés vagy magánszemélyek kellően megvizsgált bejelentése nyomán az állami közvádló mint hivatalos vád-képviselő jár el mind a vésztörvényszék előtti vádemelésben, mind a vádlott javainak lefoglalása (elkobzása) körüli teendőkben. Komis, pag. 16., 17., 21., 22. 29 Ehhez lásd: IM, Büntető-törv., 1848:36. kfő és 1849:9. kfó. Az 1848-as kútfőben elég sok irat található, és mind e két tárgyról szól: vidéki közvádlók kijelölése; idegen állampolgárságú államfoglyok iránti tudakozódás a minisztérium részéről. — 1849-ben csak két megyei tiszti ügyészi irat található a kútfőben. — Az új közvádlói szervezet és a korábbi királyi jogügyi igazgatóság viszonyára lásd: F. Kiss Erzsébet: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok. (MOL kiadványai III/7.) Bp., 1987., (a továbbiakban: F. Kiss), 306-310. 30 Uo„ 385., 394. 31 1849. márc. 16-i átiratában Nyáry Pál a vésztörvény utáni közvádlói eskümintát sürgeti az Igazságügyi Minisztériumnál, amely válaszában azzal mentegetődzik, hogy azt sem tudja, hol működnek ilyen törvényszékek, mert az OHB rendeletére szerveződnek, s közvádlókat is az nevez. — Ugyanitt megtalálható az esküminta szövege. IM, Büntető-törv., 1849:5. kfő, 152. tétel. 32 Pl. az igazságügyi miniszter továbbítja a Kapocsfi Imre pesti közvádló által felterjesztett ügyeket a pesti központi vésztörvényszékhez. 1849. jún. 26. IM, Állad, ügyészi, 1849:1. kfő, 63. tétel. 33 V.Ö.: IM, Államügyészi Osztály irataival; F. Kiss, 394-396.; — A közvádlói szervezet állapotáról és majdani tervekről: Kapocsfi Imre pesti ker. közvádló felterjesztése a hivatalánál alkalmazandó segédközvádlókról és ezek fizetéséről (369. k.v. szám) Farkas János államügyész véleménye erről: MOL, az 1848-1849-es minisztérium levéltára, Igazságügyi Minisztérium, Vegyes iratok (H 74., a továbbiakban IM, Vegyes), a) 1849. jún. 14., 15. 1849:2309. á. ü. szám. — 1849 áprilisáig, ill. a második minisztérium megalakulása előtt a Büntető-törvénykezési Osztály ellenőrizte a vésztörvényszékek beküldött jegyzőkönyveit (H 69.). 34 Duschek a tisztánlátás érdekében vetette fel a kimutatások szükségességét, június 18. Pm, 1849. ún. jogügyi, 8980. pü. szám. — Dyen beküldött jelentések: Komárom megye, jún. 29. IM, Szegedi, 1849:49. kfő, 11. tétel; Krassó megye, 1849. júl. 4., 11. Uo., 1849:49. kfő, 14., 16. tételek. 35 ,,(...) Tapasztalván, miként több hatóságokban a honárulással vádolt családfők zár alá vett vagyonai közt, a nem vádolt nőnek, — sőt a rég meghalt nőnek saját vagyonaik is zár alá vétettek, s a család lakása, s élelmére nézve semmi rendelkezés nem tétetett rendelem és meghagyom minden hatóságnak, és kormánybiztosnak, hogy: a) A honárulással vádolt családfő vagyonától, — ártatlan nejének, vagy bárki másnak saját vagyonát elkülönöztesse. b) A családfő zár alá vett vagyonából, az ártatlan nő s gyermekek részére lakás s élelem tekintetében intézkedjék. 1969. Ig./117. á. ü. Érdekében levén az álladalomnak, hogy a külföldön lakó honfiak javainak jövedelme a hazából ki ne vitessék; rendelem és meghagyom minden hatóságnak, hogy a kebelében birtokos, de külföldön lakó honfiak neveinek s birtokainak jegyzékét, nekem sietősen felterjessze; s egyszersmind külföldön mulatásuk okát, ha és amennyiben erről tudomása van, vagy azt szerezni képes, feljelentse, hogy az engedelem nélkül kinn lakók javainak jövedelmét zár alá vétethessem, s azon jövedelmet a pénzügyminister letéteményképen kezelhesse." (Lásd: IM, Állad, ügyészi, 1849:1. kfő, 84. tétel) A Rákóczi-szabadságharc után, ill. a visszaszerzett területeken már korábban, igen sok birtokelkobzási eset volt. Hasonlóan felmerült a nem-vétkes családtagok védelme. Bizonyára ezek a gyakorlati tapasztalatok alapozták meg az idevonatkozó (1715-ös) törvénycikkek megalkotását V. ö. MOL, Magyar Kamara levéltára, Litterae ad Cameram exaratae (E 41.) 1708-as évtől. — Egy adat a családtagok vagyonának elkülönítéséről: az államügyész az eset felülvizsgálata során utasítja Repeczky Ferenc kormánybiztost (Nógrád), hogy vizsgálja ki, mennyiben felelnek meg a valóságnak a Gyürky Eleonóra, Forgács Sándomé kérelmében előadottak, de ha igen, akkor javait különítsék el férjéétől, sőt, félje
