Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 587 mint például 1770-ben az alsószilvágyi mester. 1754-ben Simon Miklós ötvenéves pápai nemes így emlékezett vissza a Vas megye határán fekvő Simaházán (Sopron vm.) töltött iskolás éveire, tehát az 1710-es évek elejére: „az akkori mester (:nem lévén iskolaház:), házonként egy-egy hétig tanította az gyermekeket, s azon alkalmatossággal" az egyik falubeli nemesnél is „tarttatott az oskolaház".28 Az iskolamesterek szociográfiája A katolikus egyházlátogatások alapján megrajzolhatjuk a tanítóknak, mint társadalmi rétegnek a portréját. A 17. század végén Kazó István — aki erre sajnos más csak az egyházlátogatás végén, a megye keleti, magyarok lakta felét bejárva helyezett súlyt — 33 katolikus iskolamester születési helyét jegyezte fel. E mesterek több mint a fele Vas megyéből származott, de mindössze ketten tanítottak a szülőfalujukban, a többiek nem ott, nem is a közeli településeken, hanem 20-30 kilométerre, esetenként még távolabb találtak állást. Ez határozottan arra mutat, hogy nem valamelyik falubelit fogadták fel iskolamesternek, hanem ezek a részben gimnáziumot végzett emberek hivatásos tanítók voltak. Egészen más kép fogad minket, ha a katolikus főesperes által összeírt 40 evangélikus iskolamestert vesszük szemügyre, még mindig a 17. század utolsó éveiben. Michel Vovelle mutatott rá egy cikkében, hogy a túlnépesedett alpesi falvak foglalkozást nem találó protestáns lakói minden évben délre indultak, hogy mint tanítók a provence-i tájakon keressenek állást maguknak.29 Sok szempontból hasonló volt a vasi evangélikus iskolamesterek vándorlása. A 40 mesterből nem kevesebb, mint 22 jött a Felvidékről, egy rozsnyói magyar kivételével valamennyien szlovákok voltak. Nyolcan jöttek Turóc, hatan Trencsén, hárman pedig Árva megyéből, tehát a Felvidék északi, szegény, szlováknyelvú részeiből érkeztek. Kivétel nélkül magyar falvakban tanítottak, feltehetőleg valamelyik evangélikus gimnáziumban, valószínűleg Pozsonyban tanultak meg jól magyarul, és onnan jöttek le délre, Vas megyébe, ahol ekkor nem működött evangélikus középiskola.3 0 Az 1778-as egyházlátogatás már Vas megye egészéről ad áttekintést. A 238 katolikus tanítónak ekkor is mintegy a fele, 116 született Vas megyében, de csak a megyebeli tanítók egyötöde, 23 mester vállalt állást a szülőfalujában, vagy annak a plébániájához tartozó másik faluban. A vasi helységek közül két mezővárosból, Szalonakról és Szentgotthárdról négy-négy mester is származott, másik két mezővárosból: Szombathelyről és Körmendről, valamint Nárai faluból pedig három-három. A szalonaki születésű mesterek közül hárman maradtak a közelben: egyikük magán Szalonakon, két másik pedig a szomszédos Gáborlalván, illetve a közeli Sámfalván tanított, és csak a negyedik, Johann Resl szakadt távolabbra, a Szentgotthárd környéki Királyfalvára.31 Hasonló volt a szentgotthárdi születésű iskolamesterek megoszlása is: idevalósi a helybeli mester, valamint a közeli Felsőrönök és Nagyfalu tanítója, míg a kőszegi városi iskola idős tanára messzekerült Szentgotthárdról.3 2 A körmendi származású három tanító is a közeli falvakban talált megélhetést, de ez korántsem volt általános, mert a Szombathely melletti Nárai faluban született három mester a megye különböző tájaira szóródott szct: Csehibe, Sitkére és Kőszegdoroszlóra.3 3 Feltűnő, hogy Vas megye egyetlen városából, a fejlett Kőszegről csak két
