Századok – 1994
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517
570 DIÓSZEGI ISTVÁN következménye igazolta a szövetségi kancellár előrelátását. Mindenesetre Bismarcknak akkor, miként a német egyesítés korábbi kritikus fázisaiban, sikerült érvényesítenie akaratát. A franciák 1871. január 28-án nem kapitulációs okmányt, hanem három hétre szóló fegyverszüneti megállapodást írhattak alá, és február 26-án az előzetes béke is létrejött. Nem karthágói típusú béke volt ez, mint amilyenre Moltke törekedett, de nem is a megbékélést célzó szerződés. Elzász-Lotaringia annektálása, ötmilliárd frank hadisarc, és francia területeknek a jóvátétel teljes kifizetéséig tartó megszállása foglaltatott benne, vagyis nem volt egyéb, mint békediktátum. A szövetségi kancellár, immár birodalmi kancellár előrelátása nem terjedt odáig, hogy ne éljen a győztes jogával, és a jövendő német-francia kapcsolatokat ne terhelje meg a francia nemzeti érzés megsértésével. A német császárság proklamálásával és a német-francia előzetes béke aláírásával a Németország és a Monarchia közötti kapcsolatokban is új fejezet kezdődött. A Monarchia sok évszázados németországi jelenléte mögé végképp pont került, és a visszatérésre nem volt többé remény. Az új fejezethez december folyamán a versailles-i német főhadiszálláson és a bécsi Ballhausplatzon szépen megrajzolták az iniciálét, de a lapok még kitöltetlenül maradtak. A tiszta lapra a németek írták az első mondatot, de az meglehetősen groteszkre sikeredett. Az előzetes béke aláírása után két nappal, március 2-án I. Vilmos táviratot küldött II. Sándornak, amelyben az állt, hogy Poroszország egyedül a cárnak köszönheti, hogy a háború méretei nem szélesedtek ki. A német császár táviratát az orosz külügyminisztérium a Journal de Saint Pétersbourg hasábjain nyilvánosságra hozta. Az üzenetet nem lehetett félreérteni: jelentése az volt, hogy Oroszország tartotta vissza a Monarchiát attól, hogy Franciaország oldalán beavatkozzék a németellenes háborúba. A távirat szövege Bécsben nagy megrökönyödést keltett. Beust megdöbbent,233 Andrássy mélyen elkeseredett,23 4 Schweinitz meg egyenesen kétségbeesett.235 A berlini szász követ feltételezte, hogy Pétervárott azért hozták nyilvánosságra a táviratot, hogy ezáltal a Monarchia és Németország közötti szorosabb kapcsolat kialakítását megakadályozzák,23 6 de a publikálás igazából mellékes mozzanatnak számít. A táviratnak titkosan is, nyilvánosan is jelzésértéke volt: egyértelműen megmutatta a német külpolitika prioritásait. Németország kibékült ugyan a Monarchiával, de nemcsak az Andrássyféle követelődzést utasították el, hanem a Beust-féle alkalmazkodást is alábecsülték. A német-orosz hatalmi klubban a Monarchia csak ajtónálló lehetett. JEGYZETEK 1 A fenti áttekintés .Ausztria-Magyarország és a francia-porosz háború 1870-1871" Budapest 1965. c. könyvünk 29-87. oldalai alapján készüli. Az áttekintésben nem jegyzetelt utalások a könyvben megtalálhatók. 2 Projet d'instruction à Mr. Novicow à Vienne. St. Petrsbourg, le 21 juin/2 juillet 1870. Archiv Vnyesnyej Politiki Rosszii (a továbbiakban: AVPR) Moszkva, Fond Kanccljarii 1870. gy. 148. 3 Wassiltchikow à Westman. Vienne, le 26 juillet/7 août 1870. AVPR Moszkva. Fond Kanceljaru 1870. gy. 145. 4 Projet de lettre particulière à Mr. Wassiltchikow à Vienne, le 14/26 juillet 1870. AVPR Moszkva. Fond Kanceljaru 1870. gy. 148.
