Századok – 1994
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517
BISMARCK ÉS ANDRÁSSY 1870-1871-BEN 537 érzéséről. Október elején Beust Olaszországot bíztatta a Franciaország melletti hadbalépésre, majd a hónap vége felé támogatta azt az angol kezdeményezést, amely a harcoló felek közötti fegyverszünet létrehozására irányult. A közös külügyminiszter a számára otthonosabb délnémet terepen is rendkívül nagy aktivitást fejtett ki. Mindent elkövetett, hogy a délnémet patrióta elemek pozícióit erősítse, és a prágai békére hivatkozva akadályokat gördítsen a napirendre került egyesülés útjába. Jóllehet az erőfeszítéseket sehol sem kísérte szerencse, a közös külügyminiszternek változatlanul az volt a rögeszméje, hogy a Monarchia biztonságát csak a francia integritás és a délnémet önállóság garantálhatja.6 9 Ha a Monarchia politikai közvéleménye és külpolitikai irányítása továbbra is figyelemmel kísérte a nemzetközi élet fejleményeit, el lehet mondani, hogy a hatalmak Monarchia iránti érdeklődése sem csökkent. Jóllehet a döntés a német-francia hadszíntéren született, és a perspektívák eléggé határozott kontúrokkal kirajzolódtak, a külügyminisztériumok és vezérkarok előtt nem lehetett kétséges, hogy az Európa közepén elhelyezkedő birodalom hatást tud gyakorolni a fejlemények alakulására. Változatlanul szükség volt ezért a Bécsből és Pestről származó információkra. A pesti francia főkonzul, Castellane, most is, miként korábban, korrekt és autentikus információkat küldött a magyarországi hangulatról. Szeptember 4-én feladott táviratában az állt, hogy a francia hadsereg kapitulációjának híre a magyar fővárosban megdöbbenést keltett. Beszámolt arról, az aznap reggeli újságok elmarasztalják III. Napóleont, de valamennyien rokonszenveznek a továbbra is harcoló Franciaországgal, és nyugtalankodnak a porosz sikerek miatt.70 A hónap végén keltezett táviratában arról adott hírt, hogy a magyar közvélemény napról napra erősebb szimpátiát tanúsít Franciaország iránt.7 1 A jelentésekben foglaltak adekvát módon tükrözték a magyarországi hangulatot, a további részletek azonban már kétségeket ébresztenek. Castellane ugyanis arról is számot adott, hogy a magyar hozzáállás az utóbbi tíz nap során gyökeresen megváltozott, és az addigi platonikus együttérzés helyét a beavatkozás szándéka foglalta el. Arról szerzett információkat, hogy a magyar honvédség, Ausztriához hasonlóan, szédületes gyorsasággal fegyverkezik. A Monarchia a 130 ezer magyar honvéd mellett 400 ezer katonával disponál, és tizenkét napon belül kész a hadbalépésre, valamint arra, hogy az Albrecht főherceg által kijelölt stratégiai pozíciókat elfoglalja.7 2 A főkonzul ezen információk hitelének megerősítése végett egy, a francia külügyminiszter által is ismert személyiségre hivatkozott, de értesülései ettől még légből kapottak maradtak. A Monarchia, amint ezt az augusztus 30-án tartott közös minisztertanács határozata is mutatta, nem a hadba lépés szándékával, hanem diplomáciai közvetítés alátámasztása céljából élt a fegyveres készenléttel.7 3 Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy míg Castellane korábban közvetlenül Andrássytól szerezte a biztató értesüléseket, most meg kellett elégednie a honvéd főparancsnok József főherceg együttérzésével.7 4 Akár önkritikának is felfogható, hogy a francia főkonzul december elején, mintegy cáfolva korábbi önmagát már arról írt, hogy az osztrák-magyar anyagi segítségben való reménykedés nem több, mint csalfa illúzió.7 5 Mint korábban említettük, július elején Novikov személyében új követet neveztek ki a bécsi orosz külképviselet élére. Az új követ becsi érkezésének pontos ideje ismeretlen, de a pétervári külügyminisztérium és a követség közötti levelezésből
