Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
A DELEGÁCIÓ 477 Ritter von Stählin miniszteri tanácsos engedelmet kért, hogy bizonyos aggályait előadja a módosítás következményeivel kapcsolatban, de Beust leintette őt, s a miniszteri konferencia a kancellár indítványát szó nélkül elfogadta. A dolog mögött az állt, hogy Beust hosszú ideje tárgyalt a lengyelekkel, hogy megnyerje őket a dualista politika számára, s rábírja, küldjenek képviselőket a birodalmi tanácsba, s azok az együttműködés feltételéül a tartományi autonómia kiterjesztését kívánták, s azt, hogy a delegációs tagokat ne a képviselőház német többségű plénumából, hanem a tartományokból válasszák.56 Nyilvánvaló volt, hogy a törvényjavaslat a parlamentben komoly vitát fog kiváltani. 1867 novemberében a föderalisták amellett érveltek, hogy az alkotmányosság, a jogfolytonosság — amelyen a kiegyezési mű épült — azt követeli, hogy a delegációt maguk a Landtagok válasszák, minthogy a Landtagok választják a képviselőházat is.5 7 A kormány álláspontja — mint láttuk — eltért ettől. A német többségű képviselőház alkotmányos bizottsága pedig azt indítványozta, hogy a delegáció 60 mandátuma 1/4-3/4 arányban osztassék fel az urak háza és a képviselőház között: azaz a kormányjavaslathoz képest csökkentsék az urak háza delegátusainak számát öt fővel, s az így nyert mandátumokból négy a képviselőház plénumából választott képviselőknek, az ötödik pedig a méltatlanul hátrányos helyzetben lévő Alsó-Ausztriának jusson. Brestel, az alkotmányos bizottság szóvivője azt magyarázza, hogy a kormány tervezete következtében a delegációban minden tartományt az a nemzet képviselné, amely ott többségben van. Az alkotmányos bizottság viszont olyan javaslatot igyekezett kidolgozni, amely a nemzeti egyenlőtlenséget bizonyos fokig korrigálná. Ezt szolgálná, ha négy képviselőt közvetlenül a ház plénumából választanának. Brestel félreérthetetlenül leszögezi, hogy a németséget akarja védelmezni azokban a tartományokban, ahol azok kisebbségben vannak.58 Beust kitartott a kormány köztes, kompromisszumos álláspontja mellett. Elutasította mind azt a nézetet, hogy célszerű vagy jogos volna, ha a Landtagok közvetlenül képviseltetnék magukat a delegációban, mind pedig azt, amit több alsó-ausztriai képviselő kívánt, hogy ti. a delegációválasztásnál csakis a képviselőház plénumát vegyék figyelembe. A delegáció — magyarázta Beust — egy bizottság olyan témák megvalósítására, amelyekkel a képviselőház nem foglalkozhat. Ezeknek a kikülönített ügyeknek a tárgyalására mindazok az elemek jogosultak, amelyek a Reichsratban képviselve vannak. Ezért alkották úgy a törvényjavaslatot, hogy a Reichsrat erői a delegációban is az őket megillető pozícióhoz jussanak.59 Beustnak sikerült a kormányjavaslatnak többséget szereznie. A föderalisták megbékültek azzal, hogy a törvény, legalábbis közvetve, elismerte a tartományok delegációválasztási jogát,6 0 a német centralisták pedig amúgy is élvezett túlsúlyukat a kormányjavaslat alapján is megőrizhették.6 1 A delegáció összetétele Ausztriában62 (Képviselőház) Év német (balold.) német (jobbold.) cseh olasz román lengyel ukrán szerbhorvát szlovén 1867 25 1 _ 4 1 7 _ 2 1879 16 4 6 3 1 7 -1 2 1
