Századok – 1994

Tanulmányok - Fábiánné Kiss Erzsébet: A honárulók vagyonának lefoglalása és kezelése – az 1848–49-es pénzügyi adminisztráció egyik speciális feladata I/46

Fábiánné Kiss Erzsébet A HONÁRULÓK VAGYONÁNAK LEFOGLALÁSA ÉS KEZELÉSE Az 1848-1849-es pénzügyi adminisztráció egyik speciális feladata Duschek Ferenc Synoptische Darstellung-jának közreadása után szembesítettük Duschek kijelentéseit a rendelkezésre álló adatokkal a pénz- és bankjegy-kiadás vonatkozásában." Ezúttal az uralkodó család és a „honárulók" javainak lefoglalása körüli kincstári gyakorlatot vesszük szemügyre. A probléma részletes vizsgálata sok figyelemre méltó következtetésre ad lehetőséget, s nemcsak Duschek kijelentéseit illetően. Az uralkodó 1848. október 3-ai országgyűlést eloszlató rendelete után válaszul október 7-én az országgyűlés V. Ferdinánd törvénytelen lépését megbélyegző határozatot hozott, melynek egyik passzusa a következőképpen hangzik: „Mely határozatnak folytán a nemzet képviselői úgy Jellacsics Józsefet magát, mint mindenkit, aki őt ez országban bármely hivatalos hatósággal bírónak elismerné, neki önkéntesen engedelmeskednék, vagy éppen a nemzet alkotmányos szabadságának felforgatására intézett merényleteiben segédkezet nyújtani merészelne, hazaárulónak nyilatkoztatják, s a honnak minden becsületes polgárát, de különösen a vitéz magyar hadsereget s az országnak minden hatóságait és tisztviselőit a honárulásbani részvét súlyának terhe alatt arra kötelezik, hogy ezekkel akkint bánjanak, mint a törvények a honárulókkal bánni rendelik."1 „Ugyané határozattal Récsey Ádámot, mint aki állítólagos „ministerelnök"ként „ministerelnökké törvényes formában lett kineveztetése nélkül írta alá" a „felforgató iraf'ot, törvényes kereset alá vonta, és evégett vád alá helyezését elhatározta.2

Fentiek alapján mégsem jelenthető ki, miszerint — hasonlóan az osztrák számonkérés 1848. október 3-ai, ill. 1849. április 14-ei cezúrájához — a magyar kormány 1848. október 7-ét tekintette volna a honárulásért perbe foghatás kiindulási időpontjának; nem Ls hivatkoztak erre soha eljárás indításánál. Voltak honárulás miatt foganatosított intézkedések október 7-énél korábban is: elég, ha egy nagy vagyon urának, gr. Zichy Ödönnek szeptember 30-ai kivégzésére (javainak lefoglalására novemberben hoztak végzést), vagy egy nagy név tulajdonosának, gr. Latour osztrák hadügyminiszternek mint magyar indigenának és Jellasics segítőjének Temes és Torontál megyei birtokai zár alá vételére utalunk, mely utóbbit az Országos Honvédelmi Bizottmány október 3-án rendelte meg Vukovics kormánybiztosnál.3 Végül is milyen jogszabály, országos határozat alapján jártak el a honárulók ellen? A statáriális törvények nem ezekre az ügyekre, hanem a közcsend ellen vétőkre vonatkoztak, és a törvényhatóságok tisztviselőiből összeállt bíróságok egy 1846-